Alappal került mellőzésre az igazságügyi elmeorvos szakértő kirendelése

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. október 7.

Tájékoztató a Pfv.VI.21.344/2019. számú egyedi ügyben.

A felperes házassági életközösségben élt a külföldi állampolgárságú II. rendű alperessel, amikor 2000. november 30-i hatállyal, vétel jogcímén, bejegyezték a tulajdonjogát 8 db szántó művelési ágú ingatlanra. Az ingatlanok megvásárláshoz szükséges vételárat túlnyomó részben a felperes és a II. rendű alperes tulajdonában álló I. rendű alperes gazdasági társaság és a II. rendű alperes külföldi üzlettársa biztosította. A felperes tulajdonszerzésének kizárólag az volt az oka, hogy az ingatlanok tulajdonjogát sem a külföldi állampolgárságú II. rendű alperes, sem az I. rendű alperes nem szerezhette meg. A felek célja az volt, hogy az ingatlanok belterületbe vonását követően azok az I. rendű alperes tulajdonába és ingatlanfejlesztést követően nyereséggel értékesítésre kerüljenek. Ennek érdekében a felperes egy 2000. október 30-án aláírt, teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatban vállalta, hogy az ingatlanok belterületbe vonását követően azokat az I. rendű alperes részére – az I. rendű alperesi finanszírozásra tekintettel – térítésmentesen értékesíti, majd 2001 januárjában a III. rendű alperes által ellenjegyzett ügyvédi okiratban meghatalmazást adott a IV. rendű alperesnek, hogy az I. rendű alperessel kötendő adásvételi szerződés megkötése során képviselje.

A felperes 2000. december 11-től december 29-ig, majd 2001. január 21-től április 4-ig kötelező intézeti gyógykezelés keretében pszichiátriai kezelés alatt állt.

Az ingatlanok belterületbe vonására 2002-ben került sor, 2003. június 5-én az I. rendű alperes és a felperes között a III. rendű alperes által ellenjegyzett ügyvédi okiratba foglalt ingatlan adásvételi szerződés jött létre, amelyet a felperes nevében a 2001. januári meghatalmazással a IV. rendű alperes írt alá.

A 2015-ben indult perben a felperes egyebek mellett a 2003. június 5-én az I. rendű alperessel kötött ingatlan adásvételi szerződés létre nem jöttének, érvénytelenségének a megállapítását kérte. Keresetét arra alapította, hogy meghatalmazást a IV. rendű alperesnek az ingatlanok értékesítésére nem adott. A meghatalmazás másolatának per során való bemutatását követően nyilatkozatát akként változtatta meg, hogy a meghatalmazás aláírásakor cselekvőképtelen állapotban volt.

A Kúria hatályában fenntartotta az ítélőtábla jogerős ítéletét, amelyben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta.

A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság érdemi döntésével és annak indokaival is. A felperes által a jogerős ítélet meghozatalát követően beszerzett és a felülvizsgálati kérelemhez csatolt igazságügyi írásszakértői és elmeorvos-szakértői véleményt a rendkívüli perorvoslati eljárás során nem értékelhette, azok alapján a megállapított tényállást nem módosíthatta. Az eljárt bíróságok a jogerős ítélet meghozatalakor rendelkezésre álló bizonyítékok és a felperes per során tett, egymásnak ellentmondó tényállításainak értékelésével okszerűen jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes meghatalmazóként a 2011. január 11-ei meghatalmazást aláírta, figyelemmel arra, hogy a meghatalmazás másolatának bemutatását követően a perben a felperes írásszakértő kirendelését nem, kizárólag cselekvőképtelenségre hivatkozással elmeorvos szakértő kirendelését indítványozta. A felek a per során egyezően adták elő, hogy a felperes az ingatlanok megvásárlásához szükséges vételárral nem rendelkezett, valamint az ügyletkötés célját is, amelyet alátámasztott a 2000. október 30-án kelt nyilatkozat, amelynek aláírását a felperes a felülvizsgálati kérelem benyújtásáig a perben nem vitatta, a 2001. január 11-én a IV. rendű alperes részére adott meghatalmazás, a 2003. június 5-én megkötött adásvételi szerződés, továbbá az is, hogy 2015-ig a felperes az ingatlanokkal összefüggésben igényel nem lépett fel az alperesekkel szemben, ilyen igényt a házastársi közös vagyon megosztása során a II. rendű alperessel szemben sem érvényesített. Az ingatlanok átruházása tehát a felek, így a felperes szándékainak megfelelően történt. Erre tekintettel egyetértett a Kúria az eljárt bíróságok rPtk. 18. § (3) bekezdésére alapított indokolásával is. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján ugyanis nem lehetett megállapítani, hogy jogszabálysértő módon jutottak arra a következtetésre az eljárt bíróságok, hogy a semmisség jogkövetkezményei még akkor sem lennének alkalmazhatóak, ha a felperes valóban cselekvőképtelen állapotban volt a meghatalmazás aláírásakor, mert a jognyilatkozat megtétele cselekvőképessége esetén is indokolt volt. Alappal került tehát mellőzésre az igazságügyi elmeorvos szakértő kirendelése.

Budapest, 2020. szeptember 15.

A Kúria Sajtótitkársága