Amennyiben a megállapított rokkantsági ellátás összege a biztosítási/tartózkodási idő tartamától független, az ellátás nem minősül a szolgálati időtől függően megállapított ellátással azonos típusú ellátásnak

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. november 5.

A Kúria Mfv.III.10.634/2017/6.) számú ítéletében a következőket fejtette ki: Az átalakított ellátásban részesülők első felülvizsgálatára nem az Mmtv. 19. §-ában található ún. soros felülvizsgálati szabályok, hanem az Mmtv. 33/A. §-ában foglalt speciális szabályok az irányadók. Az ellátási összegek kiszámítására vonatkozó szabályokat rehabilitációs ellátás esetén az Mmtv. 9. §-a, a rokkantsági ellátás esetén az Mmtv. 12. §-a tartalmazza. Az átalakított ellátások esetén az ellátási összeg kiszámítására az Mmtv. 33/A. § speciális szabályokat tartalmaz. Az átalakított ellátás első felülvizsgálatát követően megállapított rokkantsági ellátás összegét az Mmtv. 12. §-a, azaz a rokkantsági ellátás összegére vonatkozó főszabály szerint kell megállapítani azzal, hogy amennyiben az így kiszámított összeg alacsonyabb, mint a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó összeg, akkor a rokkantsági ellátás összege csak akkor lehet a kiszámított összeg, ha a felülvizsgálat állapotjavulást állapított meg. Amennyiben a felülvizsgálat az állapot változatlanságát, vagy az állapot romlását állapítja meg, úgy a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátási összeget kell megállapítani, ha az a számított összegnél magasabb. Ebben az esetben az Mmtv. 12. §-a szerinti maximum összegek sem alkalmazandók. A felperes esetében a felülvizsgálat során az eljáró hatóságok állapotjavulást nem állapítottak meg, így amennyiben az ellátási összeg megállapítására kizárólag az Mmtv. szabályait kellene alkalmazni, az nem lehetne kevesebb a felülvizsgálatát megelőző hónapra járó ellátása összegénél. Az Mmtv. 33/A. §-a rendelkezése az ellátás összegszerűsége, az Mmtv. 2. §-a az ellátásra való jogosultsági feltételeket határoz meg, így a két rendelkezés közötti kollízió fel sem merülhet. A felperes Magyarországon a C2 minősítési csoportba tartozása okán rokkantsági ellátásban, Romániában saját jogú nyugellátásban részesül.

A Rendelet 44. cikk (1) bekezdése értelmében „A típusú jogszabályok” azok a jogszabályok, amelyek alkalmazása során a rokkantsági ellátás összege a biztosítási vagy tartózkodási idők tartamától független, minden más jogszabály „B típusú jogszabály”. Magyarország 2012. január 1. napjától a megváltozott munkaképességű személyek ellátása esetében „A típusú jogszabályokat” alkalmaz, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásának összege a biztosítási idő tartamától független, Románia „B típusú” jogszabályokat alkalmaz. A rendelet 46. cikk (1) bekezdése szerint az a személy, aki egymást követően vagy váltakozva két vagy több olyan tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozott, amelyek közül legalább az egyik nem alkalmaz „A típusú” jogszabályokat az 5. fejezet (öregségi és túlélő hozzátartozó nyugdíj) ellátások számítására vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A Rendelet 53. cikke a halmozódás megakadályozásának általános, az 54. cikke az azonos típusú, az 55. cikke a különböző típusú ellátások halmozódásának megakadályozására vonatkozó szabályokat tartalmazza. A rendelet 53. cikk (1) bekezdése értelmében az ugyanazon személy által szerzett biztosítási és/vagy tartózkodási idő alapján kiszámított vagy nyújtott rokkantsági, öregségi vagy túlélő hozzátartozói ellátások halmozódását azonos típusú ellátások halmozódásának kell tekinteni. A (2) bekezdés értelmében, ami nem tekinthető azonos típusú ellátások halmozódásának azt különböző típusú ellátások halmozódásának kell tekinteni. A felperes átalakult ellátása a rokkantsági ellátás, amelynek összege megállapításakor a biztosításban töltött idejét már nem vizsgálták. A Rendelet 53. cikk (3) bekezdés a) pontja a másik tagállamban szerzett ellátás figyelembevételét írja elő arra az esetre, ha az általa alkalmazott jogszabályok ezt előírják. Az Mmtv. 1. §-a értelmében rendelkezéseit meghatározott esetekben más jogszabályokkal és egyes nemzetközi egyezményekkel, így pl. a Rendelettel összhangban kell alkalmazni. A felperes esetében mivel különböző típusú ellátásokról van szó a Rendelet 55. cikke rendelkezik az ellátások halmozódásáról. A felperes a magyar ellátása megállapításának az időpontjában Romániában is ellátásban részesült, mely rendszeres pénzellátásnak minősül, azonban a felperes rokkantsági ellátásra a Rendelet és a Rendelet végrehajtására kiadott 987/2009/EK rendelet (Vhr.), a közösségi jog elsőbbségére, az alkalmazandó uniós jogra figyelemmel jogosult.

Az Mmtv. 33. § (7) bekezdés szerint a felülvizsgálatot követően a jogosultsági feltételek fennállása esetén a törvényben meghatározott ellátást az erről szóló döntést követő 3 hónap első napjával kell megállapítani. Az Mmtv. 33. § (7) bekezdése alapján meghozott döntéssel szembeni jogorvoslati eljárások nem eredményeznek a korábbi eljárástól független újabb döntést az ellátásról, ezért a korábbi döntés meghozatalának időpontjához igazodik az ellátás kezdő időpontja. A felperes C minősítési kategóriába tartozása okán vált jogosulttá rokkantsági ellátásra az alperes 2014. szeptember 3-án hozott döntésével, így az ellátás megállapítására – függetlenül a határozat bármely okból való vitatásától – 2014. december 1. napjától volt lehetőség.

A Krm 1. § (3) bekezdése a megállapított ellátás emelését írja elő 2,4%-kal. Megállapított ellátásnak a társadalombiztosítási szerv határozatában megállapított és folyósítani rendelt, azaz jelen perbeli esetben a romániai ellátás levonásával kapott ellátási összeg minősül. A magyarországi rokkantsági ellátási összeg (a levonást megelőzően) csupán elméleti összeg, amely nem azonos a megállapított és folyósítani rendelt ellátás összegével.

Budapest, 2018. november 5.

A Kúria Sajtótitkársága