Annak megállapítása, hogy a megváltozott munkaképességű személyek D vagy E kategória szerinti ellátásra válhatnak-e jogosulttá, kizárólag az önellátási képességük orvosszakmai szempontú véleményezése alapján történik

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. április 30.

Tájékoztató a Kúria 2020. január 27. napján tárgyaláson kívül elbírált, Kfv.X.37.679/2019. számú ügyben hozott határozatáról.

A felperes 2015. december 1-től C2 minősítési csoport szerinti rokkantsági ellátásban részesült. Az elsőfokú társadalombiztosítási szerv a felperes kérelmére lefolytatott felülvizsgálat eredményeként az ellátást a 2018. április 16-án kelt határozattal megszüntette, egyidejűleg, az elsőfokú komplex minősítési bizottság szakvéleménye alapján, amely szerint a felperes egészségi állapota 29%-os, D minősítési csoportba tartozik, rokkantsági ellátást állapított meg részére. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A munkaügyi bíróság a határozatokat megsemmisítette, az elsőfokú társadalombiztosítási szervet, annak megállapítása mellett, hogy a felperes egészségi állapota az első- és másodfokú orvosi bizottsági vizsgálatok idején és az ítélet meghozatalakor is 20%-os, a felperes E minősítési kategóriába tartozó személy, új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezte. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A jogerős ítélet felülvizsgálata során a Kúriának arról kellett döntenie, hogy a munkaügyi bíróság az eljárása során megsértette-e a Pp. új szakértő kirendelését szabályozó 315. § (1) bekezdését. Az irányadó tényállás szerint a felperes egészségi állapotát az első-, és másodfokú orvosi bizottság, valamint a perben kirendelt igazságügyi szakértő azonos megbetegedések alapul vételével határozta meg. A közigazgatási eljárásban és a perben szakvéleményt adó szakértők véleménye között az értékelt három megbetegedés közül egy megbetegedés részkárosító hatása mértékének (65% vagy 75%), ebből fakadóan az össz-szervezeti egészségkárosodás (71% vagy 80%) és az ebből kiszámított egészségi állapot (29% vagy 20%) mértékének meghatározásában volt különbség. Ennek az eltérésnek azonban a perben vitás kérdés eldöntése, a felperes minősítési kategóriába sorolása, annak alapján az őt megillető ellátás szempontjából nem volt jelentősége. Az irányadó tényállás szerint a felperes egészségi állapotát az első-, és másodfokú orvosi bizottság, valamint a perben kirendelt igazságügyi szakértő azonos megbetegedések alapul vételével határozta meg. A közigazgatási eljárásban és a perben szakvéleményt adó szakértők véleménye között az értékelt három megbetegedés közül egy megbetegedés részkárosító hatása mértékének (65% vagy 75%), ebből fakadóan az össz-szervezeti egészségkárosodás (71% vagy 80%) és az ebből kiszámított egészségi állapot (29% vagy 20%) mértékének meghatározásában volt különbség. D kategóriába és E kategóriába – a 7/2012. (II.14.) NEFMIr. 3. § (2) bekezdés e) és f) pontja szerint – azok a személyek sorolhatók, akiknek az egészségi állapota 1-30% között van. Ezen személyek közül D kategóriához tartozó ellátásra azok jogosultak, akik orvosszakmai szempontból önellátásra képesek, míg E kategória szerinti ellátásra azok, akik az önellátásra nem vagy csak segítséggel képesek. Az 1-30%-os egészségi állapottal rendelkező személyek rehabilitálhatóságának vizsgálatát a jogalkotó nem rendelte el, annak megállapítása, hogy e személyek D vagy E kategória szerinti ellátásra válhatnak-e jogosulttá, kizárólag az önellátási képességük orvosszakmai szempontú véleményezése alapján történik. A felperes egészségi állapota a közigazgatási eljárásban és a perben azonosan, 1% és 30% közötti mértékben (29% illetve 20%) került megállapításra, ezért a százalékos mértékben kimutatható eltérés okait nem kellett tisztázni. A jelen perben vitás kérdés eldöntése szempontjából annak volt jelentősége, hogy az 1-30% egészségi állapottal rendelkező felperes önellátásra képes, vagy arra korlátozottan képes, illetve képtelen-e. Mivel a jelen perben lefolytatott orvosszakértői bizonyítás alapján megállapítható volt, hogy az 1-30 % közötti egészségi állapottal rendelkező felperes önmaga ellátására csak részben képes, amivel az E minősítési kategóriába sorolásának a feltétele teljesült [NEFMI rendelet 3. § (2) bekezdés f) pont], a bíróság az alperesi új eljárásra adott iránymutatásként jogszabálysértően írta elő a felperes komplex minősítése 20%-os egészségi állapot alapján történő elvégzését, amely megállapítást a Kúria a jogerős ítélet indokolásából mellőzte.

2020. április 30.

A Kúria Sajtótitkársága