Az igazságügyi szakértői vélemény szerint könnyített munkakörökben foglalkoztatható lenne a munkavállaló, együttesen értékelendő az orvosi, foglalkozási és szociális rehabilitációra vonatkozó komplex véleménnyel

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. december 14.

Tájékoztató a Kúria M.X. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.X.10.115/2020. számú ügyről.

A döntés elvi tartalma: az igazságügyi szakértői vélemény azon megállapítása, hogy a felperes bizonyos könnyített munkakörökben foglalkoztatható lenne, együttesen értékelendő az orvosi, foglalkozási és szociális rehabilitációra vonatkozó komplex véleménnyel. Amennyiben a munkavállaló körülményeire (életkor, mobilitás, terhelhetőség, képezhetőség) figyelemmel munkavégzésére csak aránytalan erőfeszítés mellett lenne lehetőség, úgy tőle ez kárenyhítési kötelezettsége körében sem várható el. E jogintézmény célja nem a károkozó munkáltató fizetésre kötelezésének mérséklése a károsult hátrányára (Mt. 167. § (2) bekezdés).

A felperes 2014. október 14-én a szakáccsal közösen megemelt egy körülbelül 50-60 kg súlyú fazekat, mely következtében jobb vállízületének rándulása és vállforgató izmának részleges szakadása történt. A felperes keresetében az alperes 5.000.000 forint sérelemdíj, valamint havi járadék megfizetésére kötelezését kérte. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 2.500.000 forintot sérelemdíj címén. Kötelezte továbbá, hogy minden hónap 10. napjáig fizessen járadékot, valamint a lejárt járadékban is marasztalta az alperest. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és a sérelemdíj összegét 1.800.000 forintra leszállította. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatását” kérte olyan módon, hogy a felperes legfeljebb követelésének 8 %-ára tarthasson igényt. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása mellett. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Alperesi beavatkozó a felülvizsgálati kérelemnek megfelelő döntés meghozatalát kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A másodfokú bíróság döntése meghozatala során helytállóan indult ki abból a tényből, hogy a jogalap kérdésében már döntés született: a Kúria határozatában rögzítette, miszerint a kárt nem kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása okozta, a kárviselés helyes mértéke 80-20 % az alperesre terhesebben. Ebből következően jelen eljárásban az alperes a felperes vétkes magatartásának százalékos arányát nem támadhatta a jogalapot illetően. A munkáltató a sérelemdíj összegét eltúlzott mértékűnek tartotta a Ptk. 2:52. §-ban foglaltakra hivatkozással. A felróhatóság kérdésében a bíróságok már állást foglaltak akkor, amikor a 80-20 %-os kármegosztásról határoztak. A munkáltató volt az, aki a munkavédelmi előírásokat megsértette, a felperessel lényegesen nagyobb súlyú edényt emeltetett, mint ami jogszabálynál fogva megengedett a nő munkavállalók esetében. A kármegosztásnál a bíróságok a felperesnél már korábban is fennálló, egészségi állapotával összefüggő körülményeket értékelték a terhére, és figyelemmel voltak arra is, hogy 10 %-os egészségkárosodása miatt vált a munkavégzésben korlátozottá. Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a sérelemdíj mértékének megállapítása során kármegosztásnak nincs helye, az összegszerűen meghatározható károknál érvényesülő kármegosztás helyett a sérelemdíj összegénél mérlegelhető a sértett esetleges közrehatása  (Mfv.X.10.064/2020/4.). Jelen ügyben a bíróságok helyesen határozták meg a sérelemdíj mértékét (Pp. 206. §, Pp. 221. § (1) bekezdés, Ptk. 2:52. § (3) bekezdés). Alaptalanul állította (Ptk. 6:528. § (1) bekezdés) az alperes, miszerint a másodfokú bíróság nem vizsgálta a felperes tényleges egészségi állapota mellett, hogy miként tudott volna elhelyezkedni, hiszen könnyű fizikai munkát végezhetett volna. A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, miszerint a perben vizsgálni kellett, hogy a felperestől a maradék munkaereje hasznosítása során milyen erőfeszítés volt elvárható, és ennek megfelelően járt-e el. A jogerős ítélet helyesen rögzítette, hogy a felperes komplex vizsgálata során orvosi, foglalkozási és szociális rehabilitációja lehetőségét értékelték, és nem javasolták további munkavégzését a meghatározott körülményekre tekintettel (életkor; mobilitás; terhelhetőség stb.). Helyesen értékelte a másodfokú bíróság, hogy az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint ugyan a felperes nem vált teljesen munkaképtelenné, bizonyos meghatározott könnyített munkakörben foglalkoztatható lenne, a rendelkezésre álló egyéb adatok mellett azonban ez reá nézve aránytalan többletterhet jelentene. A komplex összefoglaló véleményben rögzítettekből egyértelműen ez következik. A felperest olyan kárenyhítési kötelezettség nem terhelheti, amely nála aránytalan sérelemmel járna. A bizonyítékok alapján pedig legfeljebb ilyet tudott volna ellátni. Az alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség arra nézve, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget (1/2018. (VI. 25.) KMK vélemény; 3/2018. (IX. 17.) KMK vélemény), ez azonban a perben nem nyert igazolást. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.

Budapest, 2020. december 14.

A Kúria Sajtótitkársága