Az ítélőtábla okszerűen helyezte hatályon kívül a másodfokú bíróság ügydöntő határozatát

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. november 4.

Tájékoztató a Kúria Hkf.I.744/2020-as számú büntetőügyben hozott végzéséről.

Az ügy előzményeinek rövid összefoglalója

A Gyulai Járásbíróság a 2018. október 2. napján kihirdetett 13.B.297/2016/138. számú ítéletével dr.  IV. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rendbeli felbújtóként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében [Btk. 376. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pont] és felbújtóként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében [Btk. 376. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 8 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a IV. rendű vádlott a szabadságvesztés büntetésből – annak végrehajtása esetén – legkorábban a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. VI. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki 4 rendbeli felbújtóként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében [Btk. 376. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pont] és felbújtóként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében [Btk. 376. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 10 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a IV. rendű vádlott a szabadságvesztés büntetésből – annak végrehajtása esetén – legkorábban a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Az elsőfokú bíróság rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállásban a IV. rendű vádlott vonatkozásában a bűncselekmények elkövetési idejét 2008., 2009., 2010. és 2011. évben, míg a VI. rendű vádlott tekintetében 2008., 2009., 2010., 2011. és 2012. évben határozta meg.

A IV. rendű és a VI. rendű vádlottak vonatkozásában bejelentett ellentétes irányú fellebbezések alapján másodfokú bíróságként eljáró Gyulai Törvényszék a 2020. január 10. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett 11.Bf.44/2019/37. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és  IV. rendű vádlott tekintetében az ellene 1 rendbeli felbújtóként elkövetett hűtlen kezelés bűntette [Btk. 376. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pont] és 1 rendbeli felbújtóként elkövetett hűtlen kezelés bűntette [Btk. 376. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont] miatt indult büntetőeljárást megszüntette. a IV. rendű vádlottal szemben a börtönbüntetést 400 napi tétel pénzbüntetésre enyhítette, a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 5.000 forintban határozta meg, rendelkezett az így kiszabott összesen 2.000.000 forint meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Mellőzte a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztésére és a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezést; a VI. rendű vádlott vonatkozásában az ellene 1 rendbeli felbújtóként elkövetett hűtlen kezelés bűntette [Btk. 376. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pont] és 1 rendbeli felbújtóként elkövetett hűtlen kezelés bűntette [Btk. 376. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont] miatt indult büntetőeljárást megszüntette. A VI. rendű vádlottal szemben a börtönbüntetést 450 napi tétel pénzbüntetésre enyhítette, a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 3.000 forintban határozta meg, rendelkezett az 1.350.000 forint meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Mellőzte a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztésére és a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezést, helyesbítette az elsőfokú bíróság bűnjelekre vonatkozó rendelkezését, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A törvényszék a IV. rendű és a VI. rendű vádlott vonatkozásában a 2008. és 2009. évben felbújtóként elkövetett hűtlen kezelés bűntette tekintetében szüntette meg a büntetőeljárást elévülés okából.

A Szegedi Ítélőtábla a 2020. május 5. napján megtartott tanácsülésen meghozott Bhar.II.134/2020/10. számú végzésével a Gyulai Törvényszék 11.Bf.44/2019/37. számú ítélete ellen a IV. rendű vádlott és védője, valamint a VI. rendű vádlott és védője által bejelentett fellebbezést elutasította, továbbá a Gyulai Törvényszék 11.Bf.44/2019/37. számú ítéletét IV. rendű és VI. rendű vádlott tekintetében – is – hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.

A harmadfokú bíróság végzése ellen a IV. rendű és a VI. rendű vádlott, valamint meghatalmazott védőjük a Gyulai Törvényszék ítélete ellen bejelentett fellebbezés elutasítása miatt, valamint a Gyulai Törvényszék 11.Bf.44/2019/37. számú ítéletének hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása ellen jelentett be fellebbezést a harmadfokú nem ügydöntő végzés hatályon kívül helyezése és a Szegedi Ítélőtábla új eljárásra utasítása érdekében

 

A Kúria végzése és az indokolás rövid összefoglalója

A Kúria Hkf.I.744/2020/4. számú végzésben bírálta el az ítélőtábla határozata ellen bejelentett fellebbezéseket: a Kúria a Szegedi Ítélőtábla Bhar. II.134/2020/10. számú – a Gyulai Törvényszék 11.Bf.44/2019/37. számú ítélete ellen IV. rendű vádlott és védője továbbá d VI. rendű vádlott és védője által bejelentett fellebbezést elutasító – végzését helybenhagyta.

I. A Kúria megállapította, hogy Gyulai Járásbíróság IV. rendű vádlott büntetőjogi felelősségét a 2008., 2009., 2010. és 2011. évben felbújtóként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében (4 rendbeli), míg a VI. rendű vádlott bűnösségét a 2008., 2009., 2010., 2011. és 2012. évben felbújtóként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében (5 rendbeli) állapította meg. A Gyulai Törvényszék 11.Bf.44/2019/37. számú ítéletében mindkét vádlott vonatkozásában kizárólag a 2008. és 2009. évben elkövetett vagyon elleni bűncselekmények vonatkozásában szüntette meg a büntetőeljárást, egyebekben a büntetőjogi felelősséget nem érintette, az elsőfokú bíróság által megállapított büntetőjogi felelősséget nem változtatta meg ügydöntő határozatában.

A másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén [Be. 615. §(1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont].

A másodfellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetvekizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett [Be.615. §(3) bekezdés].

A vádlott és a védő kizárólag a vádlott javára jogosult fellebbezésre és így – ellenkező rendelkezés hiányában – a másodfellebbezésre is [Be. 583. § (4) bekezdése és Be. 589. §].

Így amennyiben a másodfokú bíróság az elsőfokon elítélt vádlott esetében egyes cselekmény vagy cselekmények vonatkozásában, büntethetőséget megszüntető ok folytán részben vagy egészben az eljárást megszüntető rendelkezést hoz, az eltérő döntéssel szemben a vádlott felmentése érdekében a vádlott vagy védője részéről az ellentétes döntéssel szemben a másodfellebbezés kizárt, mert az másodfokú bíróság eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezése nem esik a vádlott terhére.

Ezen túlmenően a IV. rendű és a VI. rendű vádlott fellebbezése az eljárás megszüntetésével nem érintett bűncselekményekre is kiterjedt. Ami ellentétes döntés hiányában a törvényben kizárt.

II. A hatályon kívül helyezés ellen bejelentett fellebbezést elbíráló bíróság a hatályon kívül helyező végzés esetlegesen törvénysértő voltát és az azt meghozó fellebbviteli bíróság eljárását vizsgálja. A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ezért a hatályon kívül helyezésről – a másodfokú bíróság törvényesen rendelkezett-e.  A támadott (hatályon kívül helyező) rendelkezés ugyanis nem az ügy eldöntését, vagy az eljárás lezárását, hanem az eljárás újrakezdését jelenti. A fellebbezésekkel támadott, hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezés tartalma az, hogy miért nem volt érdemi döntés hozható.

Mindezek tükrében jelen ügyben az volt vizsgálandó, hogy a – Be. 567. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel – a Be. 608. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés megvalósult-e, illetve azt a harmadfokú bíróság helyesen észlelte-e.

A Btk. 28. § (1) bekezdése az eljárási cselekmény félbeszakító hatásának feltételeként alanyi oldalról az elkövetővel szemben való foganatosítást határozza meg. Az elkövető nem azonos a (konkrét) terhelttel, nem jogi fogalom, hanem tényadat.

Az elévülést félbeszakító eljárási cselekménynek érdeminek kell lennie, tehát az eljárás előbbre vitelére alkalmas, nem kizárólag az elévülés félbeszakítását célozza, ebből következően az elkövetőkkel szemben tett feljelentés az elévülést félbeszakítja. A félbeszakítás napjával az elévülési idő újrakezdődik.

Jelen ügyben a nyomozás elrendelésére feljelentés alapján 2012. április 5. napján került sor ismeretlen tettes ellen sikkasztás bűntette miatt. A feljelentés és így a nyomozás elrendelésének ténybeli alapja megegyezett a vádiratban és a bíróság ítéletében megállapított tényállással.

Az eljárás ténybeli alapjának és a bűncselekmények minősítésének azonossága nem egyező fogalom. A ténybeli alap az események külvilágban való megjelenésének azonosságát jelenti, amely a nyomozás során beszerzett bizonyítékok tükrében pontosításra kerül(het). Jelen ügyben a fentiek alapján megállapítható, hogy a ténybeli alap a Szegedi Közlekedési Kft. Parkolási Üzletágának térítésmentes parkolóbérlet juttatása magánszemélyeknek, cégeknek, szervezeteknek, mellyel a kft. 2012. évben és az azt megelőző években kárt szenvedett. A cselekmény minősítésének változása e ténybeli alapot nem érinti, kizárólag azon alapul, hogy a parkolóbérletek a tettesek vonatkozásában rábízott dolognak minősültek, vagy a tettesek vagyonkezelési kötelezettségébe tartozott a parkolási bérletek értékesítése és az abból megszerzett bevétel vagyongazdálkodás körében történő felhasználása. Mindezek alapján az eljárás tárgyát képező cselekmény ténybeli alapja egyező volt a nyomozás elrendelésétől az ügydöntő határozatban megállapított tényállásig.

A nyomozás feladata a bűncselekmény(ek) megalapozott gyanújának megállapításához és a vádemelés kérdésében való döntéshez szükséges mértékben való felderítése, továbbá az elkövető(k)nek, valamint a bizonyítási eszközöknek a felderítése és összegyűjtése.  Így az eljárás ténybeli alapjának azonosságát nem érinti az a tény, hogy az ismeretlen tettes ellen elrendelt nyomozásban a későbbi terheltet tanúként hallgatja ki a nyomozó hatóság, továbbá az sem, hogy – mindaddig míg a gyanúsítottkénti kihallgatása nem történik meg – adatszolgáltatást kér tőle a nyomozó hatóság.

Mindezek tükrében a Kúria megállapította, hogy az ítélőtábla okszerűen állapította meg, hogy a másodfokú bíróság törvénysértően jutott arra a következtetésre, hogy IV. és VI. rendű terhelt büntethetősége a vádiratban terhükre rótt 2008. és 2009. évben elkövetett cselekmények vonatkozásában nem évült el.

Így a Szegedi Ítélőtábla a hatályon kívül helyező végzésében törvényesen állapította meg a Be. 567. § (1) bekezdés a) pontjára tekintettel a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést, és ebből következően okszerűen helyezte hatályon kívül a másodfokú bíróság ügydöntő határozatát, ezért a Kúria a Szegedi Ítélőtábla Bhar.II.134/2020/10. számú végzésének a Gyulai Törvényszék 11.Bf.44/2019/37.számú ítéletét hatályon kívül helyező és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasító rendelkezését helybenhagyta.

Budapest, 2020. november 4.

A Kúria Sajtótitkársága