Tájékoztató a Kúria Kfv.VII.37.514/2020. számú határozatáról.
A szolgálati jogviszonyban álló felperes a 2017. március 9-én 2 órától 2017. március 10-én 12 óráig folyamatosan tartó szolgálata alatt az általa vezetett szolgálati gépjárművel balesetet okozott, emiatt fegyelmi eljárás eredményeképpen az alperes pénzbírsággal sújtotta. A felperes panaszát elutasító döntéssel szemben folyamatban volt perben az alperes 2018. január 16-án előterjesztett – a felperessel 2018. január 22-én közölt – ellenkérelmében úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a hivatásos állomány tagja nem lenne képes arra, hogy megítélje, fáradt-e, akkor felmerülhet a kérdés, hogy alkalmas-e a hivatásos szolgálatra.
A felperes 2018. március 9-én a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (Hszt.) 80. § (2) bekezdés c) pontja és 85. §-a szerinti azonnali hatályú lemondással megszüntette a szolgálati viszonyát arra hivatkozva, hogy a 2017. március 9-én 02.00 órától 2017. március 10-én 12.00 óráig tartó munkaidő a napi szolgálatteljesítési időre és az egybefüggő pihenőidőre vonatkozó törvényi szabályozás olyan súlyos sérelmét jelentette, amely miatt a jövőre nézve tőle nem várható el a jogviszony fenntartása; másrészt azt is indokként hozta fel, hogy a fegyelmi eljárással összefüggésben lefolytatott perben a munkáltató úgy vonta kétségbe a hivatásos szolgálatra vonatkozó alkalmasságát, hogy az őt emberi méltóságában súlyosan sértette, így a hivatásos állomány tagjaként további szolgálatra katonához és emberhez méltó módon nem lát lehetőséget.
A felperes által indított közszolgálati perben abban a kérdésben kellett dönteni, hogy a felperes azonnali hatályú lemondása jogszerű volt-e. A Kúria az eljárt bíróságokkal azonosan a felperes által közölt azonnali hatályú lemondást jogellenesnek értékelte a következő indokokkal: A Hszt. 85. §-ában szabályozott azonnali hatályú lemondás annak ellenére, hogy a törvény nem ír elő sem szubjektív, sem objektív határidőt, nem gyakorolható időben korlátlanul. Ha a hivatásos állomány tagja az arra okot adó körülményről való tudomásszerzéstől számítottan a szolgálati jogviszonyát hosszabb időn keresztül fenntartja, azzal maga cáfolja, hogy a jogsértés olyan súlyú volt, amely miatt a szolgálati jogviszony fenntartása tőle nem elvárható. Az azonnali hatályú lemondás csak kivételes esetben gyakorolható jogintézmény, amely az ok és okozat szoros időbeli egymásutániságát feltételezi. Azzal a Hszt. 85. § (1) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagja csak akkor élhet, ha a szolgálati elöljárója részéről a törvényben meghatározott jogaiban vagy emberi méltóságában olyan súlyos sérelem érte, amely miatt szolgálati viszonyának fenntartása nem várható el tőle. Az objektíve súlyos sérelmet jelentő munkáltatói magatartás is csak akkor eredményezheti azonban a jogviszony jogszerű megszüntetését, ha az azonnali hatályú lemondással a sérelem észlelésétől számított észszerű időn belül él a hivatásos állomány tagja. Az objektív és szubjektív határidő hiánya miatt mindig a konkrét eset valamennyi körülményét vizsgálva kell megítélni azt, hogy az azonnali hatályú lemondás gyakorlására a jogintézmény rendeltetésének, céljának megfelelően került-e sor. E jog gyakorlásának határt szab az együttműködési kötelezettség Hszt. 3. §-ában rögzített követelménye és a joggal való visszaélés Hszt. 4. §-ában meghatározott tilalma. Az azonnali hatályú lemondás indoka okszerűtlen, ha a felperes hosszabb időn – egy éven, majd hat héten – keresztül nem élt az azonnali hatályú lemondás jogával. E megszüntetési mód célja a hivatásos állomány tagját ért súlyos jogsérelem orvoslása a jogviszony azonnali felszámolása révén, mely csak akkor érhető el, ha azt a hivatásos állomány tagja – amennyiben akadályoztatva nincs – rövid időn belül alkalmazza.
Budapest, 2020. november 11.
A Kúria Sajtótitkársága