Az ügyek egyesítése folytán az elbírálandó cselekményekre egységesen a legutolsó cselekmény elkövetési ideje szerinti büntetőtörvényt kell alkalmazni

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. december 18.

Tájékoztató a Kúria Bfv.I.991/2018. számú jelentős ügyben 2018. november 5-én hozott határozatáról.
A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (4) bekezdés b) pont], csődbűncselekmény bűntettében [Btk. 404. § (2) bekezdés b) pont, (1) bekezdés a) pont], folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §), és folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértésének bűntettében [Btk. 403. § (1) bekezdés b) pont], ezért halmazati büntetésül börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, közügyektől eltiltásra, továbbá pénzbüntetésre és gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra ítélte azzal, és vele szemben vagyonelkobzást rendelt el. A védelmi, valamint az ügyész által a terhelt javára bejelentett fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a vagyonelkobzás összegét mérsékelte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős határozatok ellen a terhelt terjesztett elő védője útján a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjára hivatkozással felülvizsgálati indítványt.

Arra hivatkozott, hogy az ügyészség őt a 2015. május 18-án benyújtott vádiratában az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett, az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettével, a 290. § (1) bekezdés d) pontjába ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő csődbűncselekmény bűntettével, és a 276. §-ába ütköző, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségével vádolta, szabadságvesztés kiszabását indítványozva, illetve a 2015. december 30-án benyújtott vádiratában a Btk. 403. § (1) bekezdés b) pontja szerint minősülő számviteli rend megsértésének bűntettével vádolta, pénzbüntetés kiszabását indítványozva. A két ügyet a bíróság törvénysértően egyesítette, a régi Be. 72. § (3) bekezdésének sérelmével, mert ezáltal mindkét ügy kapcsán az elbíráláskor hatályos jogszabályt alkalmazta, amely vele szemben sokkal súlyosabb büntetés kiszabását eredményezte.

Elsődlegesen a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte azzal, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság az ügyeket különítse el, másodlagos indítványa pedig arra irányult, hogy a Kúria a határozatokat változtassa meg, az ügyeket különítse el, és úgy hozzon a törvénynek megfelelő határozatot.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.
Tévesnek találta a felülvizsgálati indítvány azon részét, amely az alkalmazott büntető törvény megválasztását kifogásolta, mivel az alapügyben megállapított tényállás szerinti utolsó elkövetési magatartás időpontjára figyelemmel alkalmazták az eljárt bíróságok az elsőfokú ítélet meghozatalakor hatályos törvényt, és ennek a bíróságok kellő indokát is adták.

Ezért azt indítványozta, hogy a felülvizsgálati indítványnak a Kúria ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat hatályukban tartsa fenn.

A Kúria a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.

Az indítványnak az ügyek egyesítését támadó része törvényben kizárt, mivel az ezzel kapcsolatos eljárási szabály megsértése nem szerepel a Be. 649. § (2) bekezdésének a)-c) és e) pontjában felsorolt felülvizsgálati okok, illetve a 608. § (1) bekezdésében szabályozott hatályon kívül helyezési okok között, ezért azok még az eljárási szabálysértés tényleges megtörténte esetén sem támadhatók felülvizsgálattal.

A terhelt az irányadó tényállás szerint az ügyben elbírált utolsó cselekményét 2012. január 24. napján követte el. Az eljárt bíróságoknak tehát azt kellett vizsgálniuk, hogy az 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) ebben az időpontban hatályos rendelkezései, vagy az elbíráláskor hatályos 2012. évi C. törvény ( Btk.) alkalmazása kedvezőbb a terheltre.

Amennyiben a bűnhalmazatban lévő bűncselekményeket részben az új büntetőtörvény hatálybalépése előtt, illetve annak hatálybalépése után követték el, a bűnhalmazatban lévő valamennyi bűncselekményt az új törvény alkalmazásával kell elbírálni.

Az eljárt bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy miért alkalmazták a régi Btk. 2012. január 24. napján hatályos rendelkezései helyett a 2012. évi C. törvényt, az új Btk.-t.

Annak eldöntésénél, hogy az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos törvény jelent-e kedvezőbb elbírálást, nem az a lényeges, hogy az eredeti vádiratban milyen minősítést alkalmazott az ügyészség, hanem az, hogy az utolsó, vád tárgyává tett bűncselekmény elkövetési idején hatályos jogszabályok milyen elbírálást tesznek lehetővé.

Mivel az elbíráláskori törvény nem öt, hanem három évig terjedő szabadságvesztéssel rendelte büntetni a számvitel rendje megsértésének bűntettét, az eljárt bíróságok helyesen alkalmazták az elbíráláskor hatályos törvényt.

Mindezek alapján a Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálható részeit alaptalannak tartva, a megtámadott határozatokat, mivel azok a jogszabályoknak megfelelnek, a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályukban fenntartotta.

Budapest, 2018. november 5.

A  Kúria  Sajtótitkársága