Bíróságok Napja

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2015. július 16.

 A Kúria elnökének ünnepi beszéde.

Ünnepi beszéd a 2015. évi Bíróságok Napja alkalmából

Tisztelt Handó Elnök Asszony!
Tisztelt Hámori Elnök Úr!
Tisztelt Kollégák!

Ma három dologról szeretnék szót ejteni. A bennünket terhelő feladatról, a nyugodt öntudatról és az általunk örökölt és teremtett, generációkon átívelő értékekről.

Tisztelt Ünneplők!

A bírói szervezeten belül megbecsült tisztviselőink, segítő munkatársaink mellett kiemelt tisztelet övezi bírói munkakörben dolgozó kollégáinkat. Ez a megkülönböztetés néha azt a látszatot keltheti, hogy a két alkalmazotti kört áthidalhatatlan távolság választja el egymástól. Mai ünnepi köszöntőmben ezt a tévhitet szeretném megcáfolni azzal, hogy olyan kúriai elnök szavaiból idézek, aki a XX. század első évtizedeiben parlamenti gyorsíróból, ügyvédből, igazságügyi államtitkárból, majd igazságügy-miniszteri tisztségből került a Kúria elnöki székébe.

A polgári származású Günther Antalt olyan emberként jellemezték, akinek a hatalom csak eszköz arra, hogy jót tegyen, és jót alkosson. Talán a polgári családból magával hozott praktikus szemlélet magyarázza, hogy az igazságszolgáltatás nagyra becsült intézményétől hasznos tevékenységet várt el, követelt meg. 1911. április 3-ai beszédében így fogalmazott:

„Kicsiny, nem gazdag és Európa államai között magunkra utalt nemzet vagyunk. Ezt a társadalmat csak az egységes jogtudat erejével lehet és azért azzal kell együtt tartani és minden veszedelemmel szemben megedzeni. Nem szabad tehát, hogy a bíróság nálunk a nemzet testétől különvált hatalmi intézmény legyen, melynek összes feladata abban merül ki, hogy jogokat vesz el, vagy jogokat juttat, büntet, vagy felment, mint valamely magasabbfoku rendet teremtő hatóság, mely a béke megzavarását nem tűri, s a jogot formailag érvényre juttatja az egymással tülekedő felek között.
Ennél sokkal többet követel a magyar bírótól az a hivatás…”

A bírói hivatás, amely több és más a hatósági rendteremtésnél, a jog formális érvényre juttatásánál. A bíró „…a törvények alkalmazásánál mindig a szabadabb szellemi tevékenység útján haladt és lelkiismeretesen vizsgálva a pör összes körülményeit, a szabad mérlegelés segítségével állapította meg az osztó igazságot. […]”
„…a jogelvek alkalmazásánál őrizkednünk kell a szigorú következetességtől. Mert a jogtudomány nem gépies tudomány, hanem gyakorlati élettudomány. A jogelveket tehát nem szabad úgy kezelni, mint a számtételeket, nem szabad elválasztani az inditóokoktól, melyek azokat igazolják. Alkalmazni a szabályt, a nélkül, hogy okszerű létalapjuk lenne, annyi, mint rosszul alkalmazni, annyi, mint azt megsérteni. […]”

A bírói hivatás tehát, bár kereteit tekintve nyilvános szabályok által kötött, mélységesen individuális és személyes. Ezért a tanári, pszichológusi, lelkészi hivatásokkal szokták összevetni. A bírói hivatás a nyilvánosság előtt zajlik; az eljárásokat, ítéleteket a közvélemény véleményezi. Ezért nehéz feladat mindannyiunk számára a saját munkánk értékelése. Günther Antal 1914. január 5-i beszéde szerint „Nyugodt öntudattal tekinthetünk vissza erre a működésre, mert azt több volt, mint egyszerű kötelességteljesítés. Ebben a munkában a bírói hivatásnak az az eszményi törekvése érvényesült, amely nem elégszik meg azzal, hogy pereket intézzen el úgy, a hogy azt a jognak rideg szabályai rendelik, de ezen felülemelkedve, azt az eredményt akarja elérni, hogy a jogbiztosságnak alapjait mindinkább kiépítse, és közmegnyugvást teremtsen, mely határozatai nyomán keletkezik.”

Az által említett közmegnyugvást ma a társadalmi értékítélet, a közjó szolgálata, a józan ész parancsa fogalmakkal fejezzük ki, amelynek ellentéte a megosztó, egyet nem értést eredményező, indulatokat kiváltó, erősen vitatható bírói magatartás. Egy olyan összetett tevékenységet, mint amilyen a bírói ítélkezés, természetesen nem lehet hibátlanul, tökéletesen végezni. A bírósági rendszernek azonban természetes velejárója a kiigazítás esélye, a jogorvoslat lehetősége. És vajon maga a törvény nem lehet-e a legjobb szándék mellett is hibás? Bár azt nem egy bírói tanács, hanem képviselők nagy létszámú gyűlése, vagy az önkormányzati rendeletek esetében helyi képviselők testülete hozza meg. A lehetséges törvényalkotói hibára mutatott rá Günther Antal, amikor arról szólt, „, hogy a jogi törvény az erkölcsi és méltányossági alapot nem nélkülözheti. Az olyan törvény, mely csupán a szigorú jogot nézi, de a méltányossági és erkölcsi alapot figyelembe nem veszi: farizeusokká neveli az alattvalókat, kik cselekményeikben csak a külső törvényszerűségre tekintenek.”

Nem éppen az ilyen formalizmust rója-e a közvélemény a bírák terhére?

Tisztelt Kollégák!

A mai napon a bíróságokat, de legközvetlenebb módon mégis Önöket, a jelenlévő legkiválóbbakat ünnepeljük. Olyanokat, akiknek a bírósági munka több, mint egyszerű kötelességteljesítés. Akik nem elégszenek meg a korrekt ügyintézéssel. Önök nyugodt öntudattal tekinthetnek vissza bírósági működésükre.

Tisztelt Ünneplők!

A bírói feladat és a lelkiismeretes munka miatt érzett nyugodt öntudat olyan légkört teremthet, amely felerősíti az elhivatott munka iránti elkötelezettséget, a tökéletességre való törekvést. Ha ez a szellemiség meghatározóvá válik a bírói szervezetben, ha a bírói szervezet képessé válik az egymástól eltanult, ellesett készségek, képességek és módszerek átörökítésére, az generációkon átívelő, az egész magyar nemzetet gazdagító értékké válhat. Ezt az értéket Günther Antal a következőként határozta meg: „Az elmúlt évben ennek a magas bírói testületnek számos jeles tagja vonult nyugalomba, s új erők léptek az eltávozottak helyébe. De az a szellem, mely azokat, kik nincsenek már itt, áthatotta, bevonul az új tagok kebelébe is, mert ez a szellem az ősrégi kir. Curia lelke, mely örökké él és mindig közöttünk honol. Ez a szellem pedig azt súgja nekünk, hogy a törvény nem annak a papirosnak tekintélyével, melyre nyomtatva van, nem annak a betűnek erejével, mely annak vázát alkotja, hanem csak a benne lakozó és általa megtestesíteni célzott igazságnak hatalmával uralkodhatik bírák, perek és peres felek fölött.”

Tehát nem nyomtatott tekintéllyel, nem a betű erejével, hanem a benne lakozó igazság hatalmával bírák, perek és peres felek fölött.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Megjelent tudósítások:

Dr. Gyarmaty Judit, az Országos Bírósági Hivatal elnökhelyettesével, dr. Székely Ákossal, a
Kúria Büntető Kollégium vezetőjével készült interjú a Kossuth Rádió Napközben című
műsorában.
Az interjú itt meghallgatható.