A felperes által előterjesztett megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmet a társadalombiztosítási szerv elutasította az előírt mértékű biztosításban töltött idő hiánya miatt

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. szeptember 21.

Tájékoztató a Kfv.37.594/2020 számú ügyben.

Ha az Emberi Jogok Európai Bírósága az Egyezmény Első Kiegészítő Jegyzőkönyve 1. cikkének sérelmét azért állapítja meg, mert nem folyósítottak egy biztosítási időt is keletkeztető ellátást, akkor az megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól törvény (Mmtv.) 2. § (1) bekezdés a) pont szerinti időtartam meghatározása során ezt a biztosítási időt is figyelembe kell venni.

Az elsőfokú társadalombiztosítási szerv a 2017. október 13-án kelt határozatával elutasította a felperes által 2017. augusztus 14-én előterjesztett, megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmet. Megállapította, hogy a felperes egészségi állapota 2017. február 1-től fennállóan 37%, C2 minősítési csoportba tartozó, a foglalkozási rehabilitációja nem javasolt. A felperes a kért ellátásra azért nem jogosult, mert a kérelme benyújtását megelőző időszakban nem rendelkezett a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 2. § (1) bekezdés a) pont aa)-ac) alpontjaiban előírt mértékű biztosításban töltött idővel. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelme mellőzésével elutasította. A Kúria a per tárgyalásának egyidejű felfüggesztésével az Alkotmánybíróság eljárását, az Mmtv. 2. § (1) bekezdés a) pont aa)-ac) alpontjai nemzetközi szerződésbe, az Egyezmény Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkébe ütközésének megállapítását, a rendelkezések megsemmisítését és alkalmazásuk kizárását kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság az Mmtv. támadott rendelkezései nemzetközi szerződésbe ütközése megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt a 10/2020. (V.28.) AB határozatával elutasította, egyben a rendelkezés alkalmazásával kapcsolatban – az Alkotmánybírságról szóló 2011. évi CLI. törvény 46. § (3) bekezdése alapján – alkotmányos követelményt állapított meg. Kimondta, hogy az Mmtv. 2. § (1) bekezdés a) pont aa)-ac) alpontok szerinti időtartam meghatározása során az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdéséből származó alkotmányos követelmény az, hogy ha az EJEB konkrét egyedi ügyben, Magyarországra nézve kötelező jogerős döntésében azért állapítja meg az Egyezmény Első Kiegészítő Jegyzőkönyve 1. cikkének sérelmét, mert a kérelmező számára valamely, egyébként biztosítási időt is keletkeztető ellátást, melyet folyósítani kellett volna, nem folyósítottak, akkor a nem folyósított ellátás által keletkező biztosítási időt is figyelembe kell venni. A Kúria megállapította, hogy az Mmtv. 2. § (1) bekezdés a) pont aa)-ac) pontja alkalmazásával kapcsolatos fenti követelménynek a jogerős ítéletben és a perben felülvizsgálni kért társadalombiztosítási határozatokban szereplő értelmezés nem felel meg. Ezért a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásával megváltoztatta, a társadalombiztosítási határozatot megsemmisítette és az elsőfokú társadalombiztosítási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte azzal, hogy a felperes kérelmének elbírálása, az Mmtv. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti időtartam meghatározása során biztosítási időként vegye figyelembe azt az időszakot is, amelyre – az EJEB ítéletében foglaltakra tekintettel, az Alkotmánybíróság határozatban kifejtettek szerint – részére biztosítási időt keletkeztető ellátást kellett volna folyósítani.

Budapest, 2020. szeptember 21.

A Kúria Sajtótitkársága