Iparűzési adóügyben indult per tárgyalásának felfüggesztése és az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezése a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság végzése alapján

Dátum

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA
mint felülvizsgálati bíróság

 

Kfv.I.35.021/2006/8.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a megyei bíróság által 2005. december 5. napján hozott 7. számú ítélet ellen a felperes részéről 8. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva meghozta az alábbi

v é g z é s t :

 

A Legfelsőbb Bíróság a per tárgyalását felfüggeszti, és az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezi.

A Legfelsőbb Bíróság az Európai Bírósághoz az alábbi kérdéseket terjeszti elő:
1.A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásainak feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (továbbiakban: Csatlakozási okmány) 24. Cikke értelmében alkalmazandó X. melléklet 4/3/a. pontja szerinti azon megállapodás, mely szerint az EK Szerződés 87. és 88. Cikkében foglaltak ellenére Magyarország 2007. december 31-ig fenntarthatja a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 6. §-a és 7. §-a alapján az adóalap 2 %-áig a helyi önkormányzatok által meghatározott ideig nyújtott iparűzési adókedvezményeket, értelmezhető-e akként, hogy Magyarország átmeneti mentességet kapott az iparűzési adó fenntartására, azaz úgy, hogy a Csatlakozási okmány az iparűzési adókedvezmények fenntartásával elismerte Magyarország átmeneti jogát magának az iparűzési adónemnek a fenntartására is?

2.A Tanács 77/388/EGK hatodik irányelvének (továbbiakban: Irányelv) 33.(1) cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az megtiltja a vállalkozói minőségben végzett nyereség-és jövedelemszerzésre irányuló tevékenység adóztatására irányuló olyan /helyi iparűzési) adó fenntartását, amelynek egyik fő jellemzője, hogy a nettó árbevételre kerül kivetésre oly módon, hogy az csökkentésre kerül az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével és az anyagköltséggel, azaz az ilyen jellegű adó e cikk szempontjából meg nem engedett forgalmi jellegű adónak minősül-e ?

Ez ellen a végzés ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

 

Az első fokon eljárt adóhatóság fizetési meghagyásában (továbbiakban: határozat) a felperes terhére helyi iparűzési adó számláján - a 2004. évre benyújtott bevallás adatai alapján- 2005. szeptember 15-ig 2.378.500 Ft, 2006. március 15-ig 2.357.000 Ft iparűzési adóelőleg-fizetési kötelezettséget írt elő. Határozatát a helyi adóról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban Htv.) 39. § (1) bekezdésére, 41. § (2) bekezdésére és a 13/2003. (III. 27.) önkormányzati rendelet 8. § (1) bekezdésére alapította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú közigazgatási szerv (továbbiakban: alperes) az első fokú határozatot - mint érdemben helyes döntést - helybenhagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy a csatlakozási tárgyalások során - speciális jellegére tekintettel - a helyi iparűzési adó átvilágításra került, és a Csatlakozási okmány X. számú melléklet 4/3/a. pontjában Magyarország 2007. december 31-ig jogosultságot kapott a mentességek, kedvezmények fenntartására. Tekintettel arra, hogy a Csatlakozási okmány rögzíti az iparűzési adó konstrukcióját (adóalap, adómérték), így ez az adónem az Európai Unió által elfogadottnak tekintendő. Nincs olyan közösségi norma, amely tiltaná ennek az adónemnek a működtetését.

A felperes keresetében kérte a határozatok megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését. Azzal érvelt, hogy a határozatok jogszabálysértőek, mivel helyi iparűzési adókötelezettsége csak 2004. április 30-ig állt fenn. Ezért 2004. május 1-ét követően a Htv-nek az iparűzési adóra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatóak. Iparűzési adókötelezettség hiányában pedig ebben az adónemben bevallási, adóelőleg- és adófizetési kötelezettség sem terheli. Tárgyalás felfüggesztése iránti kérelmet is előterjesztett arra figyelemmel, hogy kereseti kérelmének elbírálásához az Irányelv 33.(1) Cikkének értelmezése is szükséges és e tárgyban egy másik bíróság már előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett (C-261/05. számú ügy). A felperes keresetét arra alapozta, hogy a Htv-ben szabályozott helyi iparűzési adó forgalmi adónak minősül, ebből következően Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozását, azaz 2004. május 1-jét követően ennek a Magyar Köztársaság részéről való fenntartása az Irányelv 33.(1) Cikkébe ütközik. A Csatlakozási okmányban pedig Magyarország nem kapott olyan tartalmú átmeneti mentességet, amely ennek az adónemnek a fenntartását lehetővé tenné.

A megyei bíróság (továbbiakban: bíróság) a per felfüggesztésére irányuló indítványnak nem adott helyt, és az elsőfokú ítéletében a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja szerint az a tény, hogy a Csatlakozási okmány X. melléklet 7. pont Adózás című fejezete a helyi iparűzési adó tekintetében szabályozást nem tartalmaz nem jelenti azt, hogy Magyarország nem kapott átmeneti mentességet erre az adónemre nézve. A csatlakozási tárgyalások során ugyanis az Európai Unió Magyarország vonatkozásában a helyi iparűzési adót vizsgálta. Ezzel összefüggésben a Csatlakozási okmány X. számú melléklet 4/3/a. Versenypolitika című fejezete az átmeneti mentességet 2007. december 31-ig megadta azzal, hogy az iparűzési adókedvezményekre átmeneti mentességet adott. Az iparűzési adókedvezmény fenntartása ugyanis csak akkor képzelhető el, ha van mi alól kedvezményt adni, vagyis, ha létezik az iparűzési adó. Értelmetlen lett volna átmeneti mentességet nyújtania az Európai Uniónak egy olyan kedvezményre, amelynek alapja nem létező, vagy nem fenntartható adó. Az iparűzési adó fenntarthatóságára vonatkozó átmeneti mentességet támasztja alá az is, hogy a Bizottság Magyarországgal szemben nem kezdeményezett ún. szerződésszegési eljárást a helyi iparűzési adóval kapcsolatban. Ezért ez az adónem nem ellentétes az uniós joggal, az adóhatósági határozatok pedig jogszerűek. A megyei bíróság e jogi álláspontjára tekintettel nem vizsgálta meg azt, hogy a helyi iparűzési adó ellentétes-e vagy sem az Irányelv 33.(1) Cikke szerinti szabályozással.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, amely elrendelte a rendkívüli jogorvoslati eljárás lefolytatását. A felperes fenntartotta keresetében előadottakat. Sérelmezte, hogy a bíróság kitért a közösségi jogkérdés (Irányelv 33.(1) Cikke) vizsgálata alól illetve, hogy a Csatlakozási okmány tartalma kapcsán kialakított jogértelmezés téves, nem felel meg a közösségi szabályoknak. Álláspontja szerint a bíróság megsértette az EK - Szerződés 234. Cikkében foglaltakat mivel nem kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárást, nem függesztette fel a per tárgyalását egy másik bíróság által már kezdeményezett ilyen eljárásra figyelemmel. E körben hivatkozott a C-261/05 számú ügyre illetve a megyei bíróság végzéseire, amelyekben előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Európai Bíróságnál.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kifejtette, hogy a bíróság az EK Szerződés 234. Cikkében foglaltakat nem szegte meg, mivel ítélete ellen a nemzeti jog értelmében még lehetőség volt a Legfelsőbb Bírósághoz benyújtandó jogorvoslatra. Az Irányelv 33. Cikke világos tartalommal bír, nem szorul értelmezésre, ezért szükségtelen az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése. Arra hivatkozott, hogy a helyi iparűzési adó nem forgalmi típusú adó, így nem ellentétes a közösségi joggal. A Csatlakozási okmányban (X. melléklet 4/3/a. alatt) Magyarország átmeneti derogációt kapott magára az iparűzési adónemre is 2007. december 31. napjáig.

A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint e perben a felek közötti jogvita nem dönthető el a közösségi jog (Csatlakozási okmány, Irányelv 33.(1) Cikkének) értelmezése illetve ezen értelmezésnek a nemzeti bíróság által történő a Htv. 35-40. §-ai szerinti rendelkezésekkel való egybevetése nélkül. Jelenleg a Legfelsőbb Bíróságon 47, más bíróságokon 200-250 e perbelivel azonos ténybeli és jogi megítélésű ügy van folyamatban. A bíróságok keresetet elutasító döntéseket hoztak, illetve több bíróságokon az eljárás szünetel, egy bíróság pedig előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett. Ezért az egységes jogalkalmazói gyakorlat biztosítására hivatott Legfelsőbb Bíróság, mint olyan tagállami bíróság, amelynek határozata ellen a nemzeti jog értelmében nincs további jogorvoslati lehetőség, az EK-Szerződés 234. Cikke, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/A. §-a, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 16. §, 24. § (1) bekezdése, 25. §-a, 27. §-ai alapján előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményez, és a per tárgyalását felfüggeszti.

A közösségi jog értelmezésére azért van szükség, mivel abban az esetben, ha a Csatlakozási okmány X. melléklet 4/3/a. pontja értelmezhető akként, hogy az abba foglalt iparűzési adókedvezményekkel kapcsolatos 2007. december 31-ig nyújtott iparűzési adókedvezményekre kiterjedő mentességgel a felek egyúttal az iparűzési adóra is kiterjedő mentességet is elismerték, akkor ez az adónem a közösségi joggal 2007. december 31. napjáig összeegyeztethető. Abban az esetben azonban, ha magára az iparűzési adónemre a Csatlakozási okmány szerinti átmeneti mentesség nem terjed ki, értelmezésre szorul az Irányelv 33.(1) Cikke szerinti szabály tükrében, hogy tiltott forgalmi jellegű adónak minősül- e lényegi, tartalmi ismérvei alapján az olyan adónem, melynek alanya a vállalkozó, amelynél adóköteles az önkormányzat illetékességi területén végzett vállalkozási (iparűzési) tevékenység, azaz a vállalkozónak e minőségben végzett nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenysége.

Ennek az adónemnek a bevezetésére, illetve ez alól kedvezmény vagy mentesség adására az önkormányzatok jogosultak, és a fizetendő adó alapja fő szabályként a nettó árbevétel, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével, az anyagköltséggel. Az adó mértéke az adóalap 2 %-a. A helyi iparűzési adót az adóalanyoknak a számviteli bizonylaton kötelezően nem kell feltüntetniük, az adóalany által beszerzett termékek és szolgáltatások árában esetlegesen megjelenő adó levonására nincs lehetőség. A Htv. nem tartalmaz olyan kifejezett rendelkezést, mely szerint ez az adó áthárítható a fogyasztóra, ugyanakkor ez az adó a fogyasztói árba beépíthető (Htv. 35-42. §-ai). Magyarországon a helyi iparűzési adónemmel egyidejűleg létezik forgalmi típusú adó, ez az általános forgalmi adó, amelyre nézve szabályozást az 1992. évi LXXIV. törvény tartalmaz.

A Legfelsőbb Bíróság jelzi, hogy a Zala Megyei Bíróság által előterjesztett előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelem csupán részben azonos tartalmú az e perben előterjesztettel.

Budapest, 2006. július 10. napján

 

Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke,
Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró,
Dr. Hajnal Péter sk. bíró