Közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettség teljesítésének elmulasztása nem eredményezi a kinevezés érvénytelenségét

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. szeptember 21.

Tájékoztató a Mfv.III.10.032/2020. számú ügyben hozott határozatról.

A közszolgálati jogviszony érvénytelen kinevezés esetén is létrejön. Közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettség teljesítésének elmulasztása nem eredményezi a kinevezés érvénytelenségét.

Az alperes 2005. március 16. napjával létesített köztisztviselői jogviszonyt a felperes jogelődjével, jogviszonya 2013. május 7. napján kelt felmentéssel szűnt meg. Az alperes 1999. december 1. napján egy bt. üzletvezetésre és képviseletre jogosult beltagja lett, tagsági jogviszonya 2014. december 15-ig állt fenn. Az alperes 2008. május 26-tól 2014. április 29-ig egy kft. ügyvezetője volt. A felperes saját felmentő nyilatkozatát 2014. június 23-án érvénytelenség jogcímén megtámadta. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét, amelyben a közszolgálati jogviszony semmisségének a megállapítását kérte, elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelmét a Kúria megalapozatlannak találta. Rámutatott: a Kúria gyakorlata szerint az érvénytelenség elsősorban a szerződés keletkezési folyamatához kapcsolódó jogintézmény, a szerződés megkötésénél felmerülő hiba. A szerződés érvényessége (érvénytelensége) csak egy meghatározott időpontban, a kinevezés keletkezésének időpontjában vizsgálható és értelmezhető, illetve ítélhető meg (Mfv.II. 10.064/2018/7.). Az alperes közszolgálati jogviszonyának létesítésekor a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) volt hatályban, ezért ez alapján kellett elbírálni a közszolgálati jogviszony, illetve az azt létrehozó kinevezés érvénytelenségének kérdését. A felmentés érvénytelenségét azonban már a felmentéskor hatályban lévő Kttv. alapján kellett elbírálni. A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 23.-25.§-ai és a Ktv. 71.§ (2) bekezdés a) pontja folytán alkalmazandó Mt. 7.-10.§-ai csak a megállapodás és az egyoldalú jognyilatkozatok semmisségét, érvénytelenségét szabályozzák. Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a jogviszony semmiségének megállapítása nem kérhető akkor sem, ha az alapját képező megállapodás, kinevezés semmis. Ez a jogviszony és az azt létrehozó megállapodás, mint jogi aktus eltérő természetéből adódik. A közszolgálati jogviszony a kinevezéskor hatályos Ktv. 11. § (1) bekezdése szerint a kinevezéssel és annak elfogadásával létesül. Amennyiben a kinevezés jogszabályba ütköző okból semmis, érvénytelen, abból nem az következik, hogy a jogviszony maga érvénytelen, a felperes ügyében a Ktv. 71.§ (2) bekezdés a) pontja folytán alkalmazandó Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 10. § (1) bekezdése szerint kellett eljárni: az érvénytelen megállapodásból eredő jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna,az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt pedig – ha a régi Mt. eltérően nem rendelkezik –, a munkáltató köteles azonnali hatállyal felszámolni. Vagyis az érvénytelen kinevezés alapján is létrejön a jogviszony, jogok és kötelezettségek illetik meg és terhelik a feleket, de a jogviszonyt a munkáltató köteles azonnali hatállyal felszámolni. A bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy ha a köztisztviselő már a közszolgálati jogviszony létesítésekor gazdasági társaság vezető tisztségviselője, melynek tényét elhallgatja, az a kinevezés érvénytelenségét eredményezi-e. Az összeférhetetlenségi szabályok nem a jogviszony létesítése körébe tartozó alkalmazási feltételek között kerültek szabályozásra, hanem azok a közszolgálati jogviszony tartalmába tartozó többletkötelezettségek. Miután a vezető tisztségviselői jogviszony egyidejű fennállásának tilalma a köztisztviselőt terhelő többletkötelezettségnek minősül, nem pedig alkalmazási tilalomnak, a felperes kinevezése vezető tisztségviselői jogviszonyának fennállása okán nem semmis, nem érvénytelen. Valamely közszolgálati jogviszonyból származó kötelezettség teljesítésének elmulasztása nem a kinevezés érvénytelenségét vonja maga után, hanem egyéb, a jogszabályban meghatározott jogkövetkezményekkel jár. Az összeférhetetlenségi szabályok megsértésének szankciója sem az érvénytelenség: ha a köztisztviselő elmulasztja bejelenteni a vele szemben felmerült összeférhetetlenségi okot, ezért fegyelmi felelősséggel tartozik. Ha pedig a köztisztviselő az összeférhetetlenséget a munkáltatói jogkör gyakorlójának erre irányuló felszólítása kézbesítésétől számított 30 napon belül nem szünteti meg, közszolgálati jogviszonya – a törvény erejénél fogva – a Ktv. 15.§ (1) bekezdés c) pontja és 22.§ (1) bekezdése alapján megszűnik. A közszolgálati jogviszony megszűnésének előfeltétele a munkáltatói jogkör gyakorlójának írásbeli felszólítása az összeférhetetlenség megszüntetésére. A kógens szabály a jogkövetkezményt egyértelműen úgy szabályozza, hogy elsődlegesen az összeférhetetlenséget a felszólítástól számított 30 napon belül meg kell szüntetni, ennek eredménytelensége esetén a közszolgálati jogviszony ipso iure megszűnik. Az eljárt bíróságok az alperes jogellenes magatartását nem hagyták figyelmen kívül, csupán azt állapították meg, hogy annak jogkövetkezménye nem a felperes által a keresetében érvényesített igény. A bírói gyakorlat szerint az érvénytelenül létrejött közszolgálati jogviszony bármilyen módon történő megszüntetése a jogviszony régi Mt. 10. §-ának (1) bekezdése szerinti azonnali hatályú felszámolásának minősül (EBH2006. 1535.). Ezen jogkövetkezmény alkalmazásához azonban nincs szükség sem külön megtámadásra, sem a megszüntető intézkedés semmisségének megállapítása érdekében külön per indítására. Az erre történő hivatkozás a felmentéssel kapcsolatos perben is érvényesíthető. Jelen ügyben azonban sem a kinevezés, sem a közszolgálati jogviszony érvénytelensége – a már korábban kifejtettek okán - nem volt megállapítható.

Budapest, 2020. szeptember 21.

A Kúria Sajtótitkársága