Közterületen reklámhordozó létesítése rendelet szerinti közterület-használati díj megfizetése iránti perben hozott ítéletet a Kúria

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. május 5.

Tájékoztató a Kúria határozatáról a Pfv.20.144/2020. számú ügyben.

A felperes mint közterületi reklámhasznosító szervezet 2010. január 1-től a miskolci közterületek reklámcélú hasznosítását, míg az alperes közterületi reklámfelületek értékesítését végzi. Az alperes Miskolc közterületein felállított telefonfülkék oldalára szerelt reklámfelületek értékesítésével a 2010-2012 közötti időszakban reklámokat tett közzé.

A reklámhordozók és hirdetmények elhelyezését, közzétételét Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése a 14/2007. (V. 17.) számú önkormányzati rendeletben (a továbbiakban: Ör.) szabályozta. Az Ör. 5. § (1) bekezdése szerint közterületen reklámhordozó létesítésére csak e rendelet szerinti közterület-használati szerződés alapján, a közterületi reklámhasznosító szervezet részére történő terület-bérleti díj fizetése ellenében kerülhet sor, amely szerződés megkötésére a közterületi reklámhasznosító szervezet jogosult. Az 5. § (13) bekezdése rögzíti, hogy e rendeletbe ütköző módon közterületnek közterület-használati szerződés megkötése nélküli, valamint a szerződés megszűnése utáni használata esetén a használó köteles a használatot haladéktalanul megszüntetni és a közterületet eredeti állapotába saját költségén, kártalanítási igény nélkül helyreállítani, továbbá az igénybe vett időre vonatkozóan e rendelet 2. számú mellékletében meghatározott közterület-használati díj háromszoros összegének megfelelő díjat megfizetni a közterület-hasznosító szervezetnek. A közterület-használati díj a polgári jog szabályai szerint hajtható be.

A felperes keresetében a Ör. 5. § (1) és (13) bekezdése hivatkozva az Ör. 2. számú mellékletében meghatározott díj háromszoros összegének megfelelő mértékű közterület-használati díj megfizetését követelte azon az alapon, hogy a telefonfülkék oldalain létesített reklámhordozók elhelyezésére csak közterület-használati szerződés alapján van lehetőség. Ennek hiányában az alperes a közterületet engedély nélkül használta.

Az alperes ellenkérelmében a jogalapot vitatva a kereset elutasítását kérte, egyidejűleg 15.000.000 forint erejéig – amelyet nem vagyoni kártérítés címén követelt – beszámítási kifogást terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével kötelezte az alperest 12.937.108 forint tőke és késedelmi kamatai megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az indokolásában kifejtettek szerint a lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapítható volt, hogy a keresettel érintett telefonfülkék és az azokon lévő reklámok közterületen helyezkednek el. Az Ör. értelmében reklámhordozó közterületen csak közterület-használati szerződés alapján és területbérleti, illetve közterület-használati díjnak nevezett díj ellenében helyezhető el. A perbeli esetben a közterület reklámcélú hasznosítása a vonatkozó szabályok megszegésével szerződés nélkül valósul meg, ezért a díj háromszorosa fizetendő. Az alappal 2010. január 1-től kezdően követelhető díj háromszoros összege áfával együtt 13.437.108 forint. Az alperes beszámítási kifogása pedig 500.000 forint erejéig volt megalapozott.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével indokai alapján helybenhagyta az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítéletet megváltoztató, a keresetet elutasító határozat hozatalát, másodlagosan bizonyítatlanság miatt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (Eht.) 96. § (1) bekezdésében, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 95. § (2) bekezdésében, 108. § (1) bekezdésében, az Ör. 5. §-ában, valamint az 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltakat. Kérte a Kúriánál az Ör. felülvizsgálatára vonatkozó nemperes eljárás kezdeményezését.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Kúria a felülvizsgálati eljárásban indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtt a már hatályon kívül helyezett, de a perben alkalmazandó Ör. 5. § (1) és (13) bekezdése jogszabályba ütközésének vizsgálatát és annak megállapítását, hogy a hivatkozott rendelkezések a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 2. § (2) bekezdésébe, 9. § (2)-(3) bekezdésébe ütköznek, valamint sértik a közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 12. § (1) bekezdését, (2) bekezdés a) pontját és 19. § (2) bekezdését, illetőleg az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdését. Az Ör. 5. § (1) bekezdése szerint a közterület meghatározott célra történő használata közterület-használati szerződés alapján lehetséges, míg a közterület-használat ellenértékét a szerződést megkötő közterületi reklámhasznosító szervezet részére kell megfizetni. A közterület-használattal összefüggő ügyek azonban az Ötv. 8. § (1) bekezdéséből, a 9. § (2), (3) bekezdéséből következően önkormányzati hatósági ügynek minősülnek, vagyis a közterület-használat engedélyezéséről és a díj meghatározásáról szóló megállapodás valójában egy önkormányzati hatósági ügyben meghozott döntést pótol úgy, hogy a fél az ellen jogorvoslattal nem élhet. Ha pedig a közterület-használó nem köt szerződést vagy a szerződés megszűnése után továbbhasználja a közterületet, a közterület-hasznosító szervezet felhívására – közigazgatási határozatban történő kötelezése nélkül – szankciós jellegű díjat kell fizetnie [Ör. 5. § (13) bekezdés]. Ezáltal válik lehetővé, hogy a jogosult szervezet polgári bíróság előtt kötelmi alapon érvényesítse a közterület-használati díj iránti igényét, majd azt a polgári jog szabályai szerint – bírósági végrehajtás útján – hajtsa be. A közigazgatási határozat nélküli igényérvényesítés, a Ket. szabályainak kizárása [ld. Ket. 12. § (1) bekezdés] a közterület-használót ez esetben is megfosztja a jogorvoslat lehetőségétől.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa a 2019. december 16-án meghozott Köf.5031/2019/5. számú határozatával megállapította, hogy Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlésének a reklámhordozók és hirdetmények elhelyezésének, közzétételének szabályairól szóló 14/2007. (V. 17.) önkormányzati rendelet egésze jogszabályellenes volt, a jogszabályba ütköző önkormányzati rendelet egyedi ügyben való alkalmazási tilalmáról a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 147. § (1) bekezdése rendelkezik; elrendelte határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét; elrendelte, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő 8 napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A Kúria a felülvizsgálati eljárásban meghozott ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Indokolásában hangsúlyozta: a jogerős ítélet szerint a keresettel érvényesített jog a felperest az Ör. alapján illette meg; mivel azonban ez az Ör. jogszabály-ellenes és a perben való alkalmazása tiltott, a felperesnek nincs aktív perbeli legitimációja az igény érvényesítésére. A kereset ténybeli alapjaként továbbá a a felperes a közterület közterület-használati szerződés megkötése nélküli – jogellenes – használatára hivatkozott, de a perbeli reklámfelület csak az Ör. 3. § (1) bekezdés 1. és 6. pontjának együttes értelmezése mellett volt közterületnek tekinthető. A kereset összegszerűségének a meghatározása is az Ör.-en alapult, amely azonban figyelembe nem vehető. E körülmények miatt a keresetnek jogalapja nincs, mert nem valósult meg az alperes részéről olyan közterület-használat, amelyért a felperes követelhetné a kereset szerinti összeget.

A Kúria felülvizsgálati tanácsa több jogterületet együttesen vizsgálva döntött arról, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsának állásfoglalása szükséges a jogvita elbírálásához. Ezt követően a nagy terjedelmű iratanyag áttanulmányozása után döntött a 2012. november 21. óta folyamatban levő, elmélyült gondolkodást és sokrétű tudást igénylő perben.

Budapest, 2020. május 5.

A Kúria Sajtótitkársága