A Legfelsőbb Bíróság tájékoztatója a Hejőcsabai Cement és Mészművek Rt. privatizációja ügyében hozott döntésről

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2010. november 15.

A per a Hejőcsabai Cement és Mészművek Rt. (továbbiakban HCM, jelenlegi elnevezése Holcim Zrt.) privatizációja miatt indult. Előzményei 1988-ra nyúlnak vissza, amikor a még állami vállalat Cement-és Mészművek megalapította vagyona egy részének az Rt-be való apportálásával a HCM Rt-t. Az alapítással egy időben bérleti szerződést is kötöttek, amellyel a HCM bérbe vette a vállalat különböző eszközeit valamint annak ingatlanait is.

Az Állami Vagyonügynökség (továbbiakban ÁVÜ) 1994-ben elvonta a vállalat vagyonát, és azt privatizációs eljárás keretében értékesítette egy hat társaságból álló konzorciumnak. E konzorcium utóbb összeolvadt, jelenleg egy társaságot képez, a Magyar Cement - Mész és Cementipari Kft-t. (továbbiakban Kft.)

A privatizációs adásvételi szerződés tárgyát képezték a vállalat tulajdonában lévő HCM részvények hozzávetőlegesen 44 százaléka, a HCM által a vállalattól bérelt ingatlanok és a HCM által kibocsátott kötvények.  A privatizációs szerződésben az is szerepelt, hogy a Kft. az ingatlanokat felajánlja vételre a HCM-nek.  A felek között utóbb ezen ingatlanokra nem jött létre megállapodás, az ingatlanok tulajdonjogának megszerzése érdekében indított a HCM 1995-ben peres eljárást.

A perben több irányú keresetet terjesztett elő, egyebek mellett kérte annak a megállapítását, hogy az értékesített ingatlanokra nézve elővásárlási joga volt, így az ÁVÜ és a Kft. között létrejött adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan. Ezért kérte, hogy a szerződést közte és az ÁVÜ között hozza létre a bíróság. Hivatkozott arra is, hogy ezen ingatlanok között mezőgazdasági rendeltetésű ingatlanok is voltak, így azok eladása eleve érvénytelen volt, mert jogi személy termőföldet nem szerezhetett.

A több ízben megismételt eljárásban az Ítélőtábla kimondta, hogy a HCM alapítása során a HCM felépítményeket, épületeket nem kapott, tulajdonjoga ezekre a felépítményekre – azok egyébként az ingatlan nyilvántartásban nem is szerepeltek - nem keletkezhetett, így a földre nézve sem illette meg elővásárlási jog.  Egy ingatlan esetében – ahol ez a jogi helyzet megállapítható volt, - arra a következtetésre jutott, hogy ott a HCM elővásárlási jogának gyakorlásával elkésett.

A Legfelsőbb Bíróság osztotta a másodfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a HCM alapítása során nem kapott ingatlanokat, javára tulajdonjog bejegyezve nem volt, így sem szerződés, sem jogszabály alapján elővásárlási joga nem lehetett, ezért a Kft. és az ÁVÜ által kötött szerződésbe – egyéb okok mellett - nem léphetett be.

A mezőgazdasági rendeltetésű ingatlanok esetében álláspontja az volt, hogy a privatizációs pályázat kiírása és a Kft. ajánlatának elfogadása időpontjában a földtörvény későbbi tiltó rendelkezéseit – mivel akkor azok nem voltak hatályos rendelkezések - még nem kellett alkalmazni.

Ugyancsak elkésettnek ítélte az egy ingatlannal kapcsolatban gyakorolt elővásárlási jogot, mivel a privatizációs szerződés megkötése és az elővásárlási  jog gyakorlása között 3 és fél  év telt el.
     
A további kereseti kérelmek tárgyában az első fokú bíróságon tovább folyik az eljárás.

Budapest, 2010. november 15.

Dr. Szűcs Péter
szóvivő