Önkéntes műveleti tartalékos katonával szemben akkor folytatható le katonai büntetőeljárás, ha a behívóparancsa alapján tényleges szolgálatának teljesítése alatt követ el bűncselekményt

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. december 18.

Tájékoztató a Kúria Bkk.I.1.306/2018. számú jelentős ügyben 2018. október 10-én hozott határozatáról. Az ittas állapotban elkövetett járművezetés vétsége miatt folyamatban lévő büntetőügyben a járási és nyomozó ügyészség bíróság elé állításról szóló feljegyzése alapján a járásbíróság  végzésével hatáskörének hiányát állapította meg, és az ügyet átette a törvényszék katonai tanácsához. Határozatának indokolása szerint a vádlott a meghallgatásakor úgy nyilatkozott, hogy önkéntes katona, így a Btk. 127. § (1) bekezdése, valamint a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény (Hjt.) 1. § (1) és (2) bekezdése alapján tényleges katona, aki ellen a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (régi Be.) 470. § (1) bekezdés b) pontja alapján bármely bűncselekménye miatt katonai büntetőeljárásnak van helye.

A törvényszék katonai tanácsa a tartalékos főhadnagy vádlott ellen folyamatban lévő büntetőügyben hatáskörének hiányát állapította meg, és az ügyet az eljáró bíróság kijelölése végett az ítélőtábla katonai tanácsának küldte meg.

Végzésének indokolása szerint az önkéntes tartalékos katonák csak akkor tartoznak katonai büntetőeljárás hatálya alá, ha tényleges szolgálatot teljesítenek, az iratokból azonban az állapítható meg, hogy az eljárás tárgyát képező cselekményt a terhelt nem a tényleges szolgálatának tartama alatt követte el, ezért katonai büntetőeljárásnak vele szemben e cselekmény miatt nincs helye.

Az ítélőtábla katonai tanácsa az ügyben ugyancsak hatáskörének hiányát állapította meg, és az iratokat az eljáró bíróság kijelölése végett a Kúriának küldte meg.

Az ítélőtábla – a fellebbviteli főügyészség álláspontjával egyetértve – végzését azzal indokolta, hogy a Be. 24. § (2) bekezdés b) pontja alapján az ítélőtábla az eljáró bíróság kijelöléséről csak akkor határoz, ha a hatásköri összeütközés a területén lévő törvényszék és járásbíróság között alakult ki. Mivel azonban a hatásköri összeütközéssel érintett Sz.-i Járásbíróság az Sz.-i Törvényszékhez, illetve a D.-i Ítélőtáblához, míg a törvényszék katonai tanácsa az F.-i Ítélőtáblához tartozik, ezért a kijelölésről a Be. 24. § (3) bekezdése alapján a Kúriának kell határoznia.

A Legfőbb Ügyészség az ítélőtábla katonai tanácsának álláspontját osztotta, ezért azt indítványozta, hogy a Kúria az ügy elbírálására az Sz.-i Járásbíróságot jelölje ki.

Az ítélőtábla katonai tanácsa és a Legfőbb Ügyészség álláspontja megalapozott.

Az Sz.-i Járásbíróság a bíróságok elnevezéséről, székhelyéről és illetékességi területének meghatározásáról szóló 2010. évi CLXXXIV. törvény 1. melléklete alapján az Sz.-i Törvényszék illetékességi területéhez tartozik, míg e törvény 2. melléklete az Sz.-i Törvényszék az Sz.-i Ítélőtáblához tartozik.

Az ítélőtábla katonai tanácsa mindössze tehát abban tévedett, hogy az Sz.-i Törvényszék nem a D.-i, hanem az Sz.-i Ítélőtáblához tartozik. Egyebekben helytállóan vezette le, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás már azt veszi figyelembe, hogy a hatásköri összeütközés katonai vagy civil bíráskodást végző bíróságok között merült fel, hanem azt a tényt, hogy a hatásköri vitával érintett bíróságok azonos ítélőtábla területén találhatóak-e.

Figyelemmel arra, hogy az előbb idézett törvényi rendelkezések szerint az Sz.-i Járásbíróság és a törvényszék katonai tanácsa nem azonos ítélőtábla területén található, a hatásköri összeütközés feloldására és az eljáró bíróság kijelölésére a Kúria jogosult.

Egyebekben a katonai tanácsok és az ügyészségek álláspontja megalapozott abban, hogy adott esetben a vádlottal szemben nincs helye katonai büntetőeljárásnak.

A korábbi eljárási törvénnyel egyezően a Be. 696. § (1) bekezdés a) pontja szerint katonai büntetőeljárásnak a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja által elkövetett bármely bűncselekmény miatt van helye.

A Btk. 127. § (1) bekezdése szerinti, a Magyar Honvédség tényleges állományú tagjaként az önkéntes műveleti tartalékos állomány tagja csak akkor minősül büntetőjogi értelemben katonának, ha a behívását követően tényleges szolgálatot lát el [a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény (Hvt.) 41. § (1) és (5) bekezdés, továbbá a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény (Hjt.) 206. § (1) bekezdés]. E törvényi rendelkezésekből egyértelmű, hogy az önkéntes tartalékos katona tényleges szolgálatteljesítését – amely megalapozza a Btk. 127. § (1) bekezdése, illetve a Be. 696. § (1) bekezdés a) pontja hatálya alá tartozását – a behívóparancs vagy bevonulási parancs rendeli el.

A rendelkezésre álló, a Magyar Honvédségtől bekért iratok szerint a tartalékos főhadnagy vádlott a cselekmény elkövetésekor tényleges honvédségi szolgálatot nem látott el, vele szemben nincs helye katonai büntetőeljárásnak, így az eljárásra az Sz.-i Járásbíróság illetékes.

Ekként a Kúria a Be. 24. § (3) bekezdése alapján eljárva az eljárás lefolytatására ez utóbbi bíróságot jelölte ki.

Budapest, 2018. december 18.

A  Kúria  Sajtótitkársága