Tájékoztató a Kúria Gfv.VII.30.125/2012. számú ügyben hozott elvi jelentőségű ítéletében a Cstv. 49. § (5) bekezdése alapján megtámadott szerződés érvénytelensége folytán alkalmazott jogkövetkezményekről

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2012. október 24.

A II.r. alperes felszámolója többszöri kísérlet után pályázati eljárás lefolytatásával értékesítette az adós két, egymás mellett levő ingatlanát az I.r. alperes számára 33 millió forintért. A befolyt vételárnak – a felszámolói díj és a költségek levonása után - fennmaradt részét a felperes jelzálogjogosult részére kifizette.

A felperes keresetében megtámadta az alperesek között létrejött adásvételi szerződést a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 49.§ (5) bekezdése alapján. Arra hivatkozott, hogy a felszámoló a pályázati kiírásban nem jelölte meg pontosan az ingatlanokat, azaz nem tüntette fel, hogy a valóságban azon egy étterem és a hozzá csatlakozó kamionparkoló működik. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítását kérte a II.r. alperes tulajdonjogának, valamint a saját jelzálogjogának a visszajegyzése mellett.

Az alperesek kérték a kereset elutasítását. Álláspontjuk szerint a II.r. alperes felszámolója betartotta a Cstv. 49.§ (5) bekezdésben írt, az értékesítés formáira vonatkozó szabályokat. Állították, hogy a bíróság a II.r. alperes felszámolási eljárásában benyújtott kifogások alapján hozott végzéseikben már jogerősen megállapította, hogy a felszámoló az értékesítéssel kapcsolatos, a Cstv-ben írt szabályokat nem sértette meg.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesek között létrejött szerződés érvénytelen, azonban az eredeti állapot helyreállítására nem látott lehetőséget, ezért az érvénytelenségi okot kiküszöbölve kötelezte az I.r. alperest a felszámolás alatt álló II.r. alperes javára további 33 millió forint megfizetésére.

A másodfokú bíróság az érvénytelenség megállapítása tekintetében helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, azonban a jogkövetkezmények levonására vonatkozó rendelkezéseit megváltoztatta, mert az volt az álláspontja, hogy az eredeti állapot helyreállításának helye van. Elrendelte ezért az ingatlanok tulajdonjogának a II.r. alperes javára, valamint a jelzálogjognak a felperes javára történő visszajegyzését. Akként foglalt állást, hogy a hitelező jogi érdekeltsége nem terjed ki az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek alperesek közötti teljeskörű rendezésére, ezért csak az eredeti állapot részleges, egyoldalú – “csonka” – helyreállítását tartotta lehetségesnek. Emiatt a perben az I.r. alperes vevő által a II.r. alperes eladó részére kifizetett vételárat a bíróság nem téríttette vissza az I.r. alperes részére, ugyanakkor megállapította, hogy az I.r. alperes vevő a pénzkövetelését a felszámolási eljárásban érvényesítheti az adós II.r. alperes eladóval szemben, hitelezői igényként. Nem rendelkezett az érvénytelen szerződés alapján a felperes, mint jelzálogjogosult hitelező részére a II.r. alperes felszámolója által a jelzálogjoggal terhelt ingatlan vételárából kifizetett összeg visszafizetéséről sem.

Az alperesek felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletnek a szerződés érvénytelenségét megállapító rendelkezését hatályában fenntartotta, azonban az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek levonására vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és új rendelkezéseket hozott e körben. Kötelezte a felperest az általa – a jelzálogjogának kielégítése jogcímén - kapott összeg II.r. alperes részére történő visszafizetésére. Elrendelte az ingatlanok tekintetében a II.r. alperes tulajdonjogának és a felperes jelzálogjogának visszajegyzését, és ezzel egyidejűleg kötelezte a II.r. alperes eladót a vételár I.r. alperes vevő részére történő visszafizetésére, az eredeti állapot helyreállítása címén.

Az ítélet indokolásában elsődlegesen kifejtette, hogy a nemperes eljárásokban az ügy érdemében hozott végzések a peres eljárásra is kiható jogerővel rendelkeznek (Pp.229.§ (1) bekezdés), azonban a II.r. alperes felszámolási eljárásában a bíróság a felszámolónak az ingatlan meghirdetésével, és a pályázat szövegével kapcsolatos sérelmezett intézkedése tárgyában nem hozott érdemi döntést, ezért a “res iudicata” a szerződés érvénytelenségét megalapozó hiányos értékesítési eljárás vizsgálata tekintetében nem állapítható meg. Ebből következően a jogerős ítélet helytállóan bírálta el a keresetet érdemben.

Az ügy érdemében a Kúria egyetértett a jogerős ítéletben kifejtett azzal az állásponttal, mely szerint a Cstv. 49.§ (5) bekezdése a Ptk-ban meghatározott megtámadási lehetőségeken felül biztosít megtámadási jogot az érdekelt fél részére. Az ebben a rendelkezésben található “értékesítés formáira vonatkozó rendelkezés” kifejezés nem csak a pályázat vagy az árverés, mint értékesítési forma betartásának kötelezettségét tartalmazza, hanem azt is, hogy a felszámolónak a választott értékesítési forma törvényben foglalt valamennyi szabályát be kell tartania.

A felszámoló kötelezettsége, hogy az adós vagyonát a hitelezői érdekek védelme érdekében a lehető legmagasabb áron értékesítse. Ha a pályázati hirdetmény nem tartalmazta az értékesítésre szánt ingatlan jellegadó, lényegi tulajdonságait, melyek ismerete befolyásolja a keresletet, a felszámoló nem a jogszabálynak megfelelően értékesítette az ingatlant, ezért helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy az alperesek között létrejött adásvételi szerződés érvénytelen.

Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek a levonása tekintetében azonban a Kúria nem értett egyet a jogerős ítéletben foglalt ún. “csonka” módon történt eredeti állapot helyreállításával. Az 1/2010.(VI.28.) PK véleményben és a 2/2010.(VI.28.) PK véleményben megfogalmazott alapelvekből kiindulva megállapította, hogy a felszámoló által történt értékesítést a Cstv. 49.§ (5) bekezdésére hivatkozással megtámadó keresetek alapján indított perekben az ügyfajta specialitása az általában kialakított gyakorlattól eltérő más megoldást követel.

A hatályos Cstv. nem tartalmaz külön rendelkezést arról, hogy eredményes megtámadás esetén az eredeti állapot helyreállítása milyen módon történhet. A másodfokú bíróság által alkalmazott „csonka” helyreállítási mód azonban – a felszámolási eljárás speciális rendelkezései miatt – eredményében ellentétes lenne a Ptk. 237.§ (1) bekezdésében foglalt eredeti állapot helyreállítása követelményével.

A Kúria a Ptk. és a Cstv. együttes értelmezésével arra a jogi következtetésre jutott, hogy a polgári jogi rendelkezések felszámolási eljárás során történő érvényesülése érdekében, a felszámoló által a Cstv. 49.§ (1) bekezdése alapján történt vagyonértékesítés eredményeként kötött adásvételi szerződés érvénytelenségének kimondása következtében, a szerző félnek vissza kell szolgáltatnia a vagyontárgyat az adós vagyonába, de az adósnak ezzel egyidejűleg vissza kell fizetnie a vételárat a vevő részére, és a vevőnek csak az ezen felüli igényeit kell hitelezőként érvényesítenie. A felszámolás során történt értékesítés alapján kötött adásvételi szerződés érvénytelenségének kimondása következtében az adóssal szerződő vevőt megillető igény – a vagyonelemek cseréje, a felek egyidejű teljesítése folytán - nem válik hitelezői követeléssé. Ezzel ellentétes álláspont esetén a jogot szerző fél (vevő) olyan nagy kockázatot vállalna az adásvételi szerződés megkötésével, hogy az csökkentené a felszámolók által történő értékesítés lehetőségét, az ott elérhető vételárakat és ekként ellentétes lenne valamennyi hitelező érdekével.

A vevő az ingatlanba történt esetleges beruházásának megtérítése iránti igényét azonban a felszámolási eljárásban felszámolási költségnek minősülő hitelezői igényként, míg a felszámoló által képviselt adós (eladó) az esetleges kárigényét a vevővel szemben külön perben érvényesítheti.

Budapest, 2012.október 24.

A Kúria Sajtótitkársága