Tájékoztató a Kúria Kfv.V.35.497/2011. számú ítéletéről

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2012. október 16.

Tájékoztató a Kúria ítéletéről, amelyben foglalt elvi jelentőségű döntés értelmében illetékügyben az ingatlan forgalmi értékének a meghatározása független attól, hogy a vagyonszerzéshez további közteherviselés, pl.: adófizetés kapcsolódik-e.

Tényállás: a felperes ingatlant vásárolt, az adásvételi szerződés szerint a szerződő felek által kölcsönösen kialkudott vételár 125.000.000 Ft + 25.000.000 általános forgalmi adó /áfa/, összesen: 150.000.000 Ft.

A hatóság döntései: az adóhatóság fizetési meghagyásában 150.000.000 Ft illetékalap után az  illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény /a továbbiakban: Itv./ 19.§ /1/ bekezdése alapján 10%-os illetékkulcs alkalmazásával a felperes terhére 15.000.000 Ft visszterhes vagyonátruházási illetéket szabott ki.
Az elsőfokú határozattal szemben a felperes fellebbezést nyújtott be, és kérte 125.000.000 Ft illetékalap után az illeték kiszabását. Mellékelte az eladóval megkötött adásvételi szerződés módosítását, amely szerint a szerződő felek által kölcsönösen kialkudott vételár 125.000.000 Ft, a felszámítandó áfa összegét a „fordított áfa szabályai szerint” a vevő köteles bevallani és elszámolni. A felek a felperes által a vevőnek már megfizetett 25.000.000 Ft áfa sorsát akként rendezték, hogy az eladó azt visszautalta a felperesnek.
Az alperes határozatával a fizetési meghagyást helybenhagyta. Döntését az Itv. 3.§ /3/ bekezdés a.) pontja, 18.§ /1/ bekezdése, 68.§ /1/ bekezdése, 69.§-a, 70.§ /1/ bekezdése, 102.§ /1/ bekezdés e.) pontja alapján hozta meg. Indokolása szerint a bejelentett forgalmi érték nem változott, mind az adásvételi szerződés, mind az azt módosító szerződés szerint a tárgyi ingatlan vételára bruttó 150.000.000 Ft. Amennyiben a felek a vételárat úgy határozzák meg, hogy annak az áfa tartalmát külön feltüntetik, ez az érték a vételárnak, így a bejelentett értéknek a része lesz. Az áfa az előállítás, forgalmazás, szolgáltatás kapcsán rakódik a termékre, árura, mint ártényező alakítja annak árát. Az áfa szervesen kapcsolódik a dolog értékéhez, ezért az eljárás tárgyát képező ingatlan forgalmi értékéből az áfa értékét levonni nem lehetséges. Az áfa ártényező, az ingatlan tényleges ellenértéke tehát az áfa-val növelt vételár volt. Ezen a tényen a fordított adózás szabályai sem változtatnak. Az elsőfokú adóhatóság a felek által a szerződésben feltüntetett vételárat, mint bejelentett értéket fogadta el forgalmi értékként, az illetékalap megállapítása részéről jogszerű volt.

Kereset: a felperes keresetében az illetékhatározatok megváltoztatását kérte akként, hogy a fizetendő illeték alapja 125.000.000 Ft. Álláspontja szerint a piaci érték (forgalmi érték) a termék adóval csökkentett ára, tehát az adóhatóság jogszabálysértően járt el akkor, amikor áfa-ra is illetéket szabott ki. Az áfa nem az eladónak járó vételár, hanem az állami költségvetést illeti meg, amelyet a perbeli esetben a vevő köteles és jogosult elszámolni az adóhatóságnak.

Ítélet: az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta, a felperest terhelő illeték összegét 12.500.000 Ft-ra mérsékelte. Indokolása szerint fordított adózás esetén a pénzben kifejezett érték az az összeg, amelyet az eladó megkap a vevőtől. A perbeli esetben a módosított szerződés szerint ez az érték 125.000.000 Ft, a vevő tulajdonába csak a nettó értéket képviselő vagyon került, az áfa nem, az nem a vevő vagyonát, hanem a költségvetést gyarapította.

Felülvizsgálati kérelem: az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Fenntartotta és megismételte a határozatában foglaltakat, hangsúlyozva, hogy az áfa az ingatlan forgalmi értékének a része, ezért az illeték megállapításának alapjául szolgáló érték meghatározásakor figyelembe kell venni.

A Kúria jogi álláspontja a következő:

Visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni, az illeték tárgya az ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése. A visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. Az ingatlan tulajdonjogának a megszerzését az ingatlanügyi hatósághoz kell bejelenteni illetékkiszabásra az azt tartalmazó szerződés (okirat) benyújtásával. /Itv. 1.§ /1/ bekezdés, 3.§ /3/ bekezdés, 18.§ /1/ bekezdés, 91.§ /1/ bekezdés/. A felperes vagyonszerzését e jogszabályok helyes alkalmazásával jelentette be illetékkiszabásra.

A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke - ha a törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10%. A forgalmi érték az Itv. alkalmazásában az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában - a vagyontárgyat terhelő adósságok, továbbá az ingatlanon a vagyonszerző javára az elidegenítéskor megszűnő bérleti jog figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető /Itv. 19.§ /1/ bekezdés, 102.§ /1/ bekezdés e.) pont/. A felperes által megvásárolt ingatlan forgalmi értéke képezi tehát a 10%-os mértékű illeték alapját.

A Itv-ben külön fejezet (VIII.) rendelkezik az illeték alapjának megállapításáról, az illeték alapjául szolgáló értékről. E szabályozás szerint a vagyonszerzési illeték alapjául szolgáló forgalmi érték megállapításánál az abban az időpontban fennálló forgalmi érték az irányadó, amikor az ingatlanügyi hatóság a hozzá érkezett vagyonszerzési ügy iratait továbbítja az állami adóhatóságnak. Az illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket az illeték fizetésére kötelezett fél köteles bejelenteni a jogügylet bejelentésekor /Itv. 68.§ /1/ bekezdés, 69.§/.

Ha a forgalmi értéket a felek nem tüntették fel, nem jelentették be, vagy a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték az állami adóhatóság megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér, a forgalmi értéket az állami adóhatóság állapítja meg. Az állami adóhatóság a forgalmi értéket helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az illeték fizetésére kötelezett nyilatkozata ismeretében - szükség esetén külső szakértő bevonásával - állapítja meg. Az állami adóhatóság a forgalmi érték megállapítása érdekében összehasonlító értékadatokat köteles mérlegelni. Az illeték alapját forintban kell megállapítani /Itv. 70.§ /1/-/3/ bekezdés, 71.§ /1/ bekezdés/.

Az Itv. szabályozása a forgalmi érték megállapítása körébe nem vonja be azt a jogi tényt, hogy a vagyonszerzéshez kapcsolódhat további közteherviselés, pl.: adófizetés is. A vagyonszerzőnek forgalmi értéket kell bejelenteni, és az adóhatóság forgalmi értéket állapít meg, amelynek törvényi meghatározása nem tartalmaz bruttó vagy nettó árat, nem tartalmi eleme az Áfa tv-ben szabályozott áfa, és annak viselési, fizetési rendje. Az Itv-ben a forgalmi érték és annak meghatározási rendje, eljárása független a vagyonszerzés adóvonzatától.

Az adóhatóság tehát az Itv. 70.§-71.§-ai alapján – jogszabályi lehetőség hiányában – nem határozhat meg az adójogszabályok bevonásával bruttó vagy nettó forgalmi értéket, áfa elemet tartalmazó forgalmi értéket, csak és kizárólag az Itv. 102.§ /1/ bekezdés e.) pontjában meghatározott tartalmi szempontok szerinti forgalmi értéket. A perbeli illetékügyben tehát az első- és másodfokú hatóság nem az Itv. 70.§-ában foglaltaknak megfelelően állapította meg a forgalmi értéket, amelyre a felperes keresetében alappal hivatkozott.

Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásban az elsőfokú hatóságnak az Itv. 70.§ /1/-/3/ bekezdéseiben foglaltak szerint, bizonyítási eljárás alapján kell a felperes által megvásárolt ingatlan adótartalom nélküli forgalmi értékét meghatároznia (Kfv.V.35.497/2011.).

A Kúria Sajtótitkársága