Tájékoztató a Kúria Pfv. IV. tanácsa által a 2012. március 7. napján tartott tárgyaláson elbírált Pfv.IV.22.123/2011. számú ügyről

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2012. április 11.

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából releváns tényállás szerint 1996-ban megalakult betéti társaságnak a gyógyszerész képzettségű felperes volt a beltagja. A gyógyszertár helyiség bérleti jogát privatizációs eljárás keretében a Bt. szerezte meg. A felperes, mint a betéti társaság beltagja kapott személyes gyógyszertár működtetési jogot és a II.r. alperes jogelődje határozatával a felperes nevére szólóan engedélyezte a közforgalmú gyógyszertár működtetését.

A felperes 1997. szeptember 18-án a betéti társaságban fennálló tagsági viszonyát azonnali hatállyal felmondta. A felmondás érvénytelenségét a Választottbíróság ítéletével megállapította.

A felperes 1998. május 1-jén a II.r. alperes jogelődjénél bejelentette, hogy a gyógyszertár működtetését magánvállalkozóként kívánja folytatni.

A II.r. alperes jogelődje határozatában úgy rendelkezett, hogy a felperes a gyógyszertár működtetésére egyéni vállalkozóként (magánvállalkozóként) nem jogosult. A felperes fellebbezése folytán eljárt I.r. alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A Veszprém Megyei Bíróság ítéletével a felperesnek az I.r. alperes határozatának hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság a 2000. október 5-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság a 2001. június 12-én meghozott ítéletével a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a közigazgatási per tárgyát képező I.r. alperes határozatát – az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt hatóságok tévesen tekintették a felperes bejelentését működési engedély iránti kérelemnek és hatáskör hiányában foglaltak állást a felperes tagsági viszonya és az ehhez kapcsolódó más polgári jogviszonyt érintő kérdésekben.

A II.r. alperes jogelődje a 2001. január 12-én kelt határozatával a gyógyszertárba hatósági vezetőt rendelt ki és határozatának azonnali végrehajtását rendelte el. Az I.r. alperes a 2001. február 21-én meghozott határozatával az elsőfokú közigazgatási hatóság határozatát megsemmisítette.

Ezt megelőzően a II.r. alperes jogelődje a 2001. január 3-án kelt – végrehajtási intézkedés keretében meghozott – határozatával elrendelte a gyógyszertár zár alá vételét. A felperes fellebbezése folytán eljárt I.r. alperes a 2001. május 30-án meghozott határozatával ezt a határozatot megsemmisítette, a zár alá vételt feloldotta és felhívta az elsőfokú hatóságot, hogy a gyógyszertár kulcsait 15 napon belül adja át a felperesnek.

Ezt követően az eljárásra - a II.r. alperes jogelődje helyett időközben kijelölt - III.r. alperes jogelődje értesítette a felperest a kulcsátadás időpontjáról. A felperes betegségére és jogi képviselőjének a szabadságára hivatkozással új időpontot kért.

A Bt-ből a felperest 2001. július 27-én a tagok kizárták. A gyógyszertár helyiségének és a kulcsok átadására végülis a tulajdonos önkormányzat részére került sor.

A felperes álláspontja az volt, hogy a személyi jog jogosultjaként maga határozhatta meg, hogy milyen minőségben – a betéti társaság beltagjaként vagy egyéni vállalkozóként – működteti a gyógyszertárat. Az eljárt hatóságok kirívóan súlyos jogszabály-értelmezési tévedéssel hozták meg határozataikat, amelyekkel működését lehetetlenné tették. Ezt támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott határozata is. Az alperesek határozataikkal, intézkedéseikkel 1.456.476.000 forint kárt okoztak.

A Kúria a jogerős ítéletnek a keresetet a II.r. alperessel szemben elutasító és a felperest a II.r. alperes javára perköltségben marasztaló rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. Egyebekben a jogerős ítéletnek az I. és III.r. alperesekkel szemben előterjesztett keresetet elutasító rendelkezését hatályában fenntartotta.

A Kúria indokolásának lényegi tartalma szerint a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül utasította el az I. és III.r. alperesekkel szemben a keresetet, mert nem volt megállapítható részükről olyan jogellenes és felróható magatartás, amellyel okozati összefüggésben a felperesnek kára keletkezhetett.

A II.r. alperes jogelődje jogellenes és felróható magatartást tanúsított akkor, amikor hatáskör hiányában állapította meg, hogy a felperes egyéni vállalkozóként a gyógyszertár működésére nem jogosult, de ezzel a határozatával kárt nem okozott, mert a felperes ettől függetlenül a gyógyszertárat működtette.

A gyógyszertár működése 2001. január 3-ától vált fizikailag lehetetlenné, amikor a II.r. alperes jogelődje határozatával a gyógyszertár zár alá vételét elrendelte és azt bezárta, amelyből a felperesnek kétségtelenül kára keletkezett. Ettől az időponttól kezdődően, egészen addig, amíg a III.r. alperes jogelődjének határozatáról (amellyel a II.r. alperes jogelődjének határozatát megsemmisítette, a zár alá vételt feloldotta és elrendelte a kulcsok felperes részére történő kiadását) a felperes - szabályszerű kézbesítés útján - tudomást nem szerzett, a II.r. alperes a jogellenes és felróható magatartásával összefüggésben bekövetkezett kárért felelősséggel tartozik. Nem mentheti ki magát ugyanis a felelősség alól a II.r. alperes azzal, hogy határozatával csupán a Legfelsőbb Bíróság másodfokon hozott (jogerős) határozatának kívánt érvényt szerezni. A határozat indokolásából az, hogy a felperes a gyógyszertárat nem működtetheti, nem következett. Amennyiben a felperes egyéni vállalkozóként nem volt jogosult a működtetésre, a betéti társaság tagjaként azt tovább folytathatta volna.

A per adataiból azonban nem volt megállapítható, hogy a III.r. alperes határozata mikor került kézbesítésre a felperes részére, így mikor szerzett tudomást arról, hogy a működtetésnek már nincs akadálya. Ettől az időponttól kezdődően ugyanis a felperes terhére esik az a mulasztás, hogy a kulcsok átvételéről nem gondoskodott.

Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak fel kell tárnia a tényállást abban a vonatkozásban, hogy a felperes részére a III.r. alperes jogelődjének a 2001. május 30-i keltű határozata mikor került szabályszerűen kézbesítésre és fel kell hívnia a felperest, hogy a Pp. 121. § (1) bekezdésének megfelelően, 2001. január 3-tól a III.r. alperes jogelődjének határozatáról való tudomásszerzésig terjedő időszakban a II.r. alperes jogelődjének jogellenes és felróható magatartásával okozati összefüggésben bekövetkezett kárának pontos meghatározásával pontosítsa a keresetét. Csak ekkor kerül az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy kárigényéről megalapozott döntést hozzon.

Budapest, 2012. április 11.

A Kúria Sajtótitkársága