Tájékoztató a Kúria Pfv.I.22.044/2011/7. számú ügyben hozott határozatáról

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2012. július 23.

A több mint öt évig tartó perben a felperes az örökhagyónak az alperesekkel 2004-ben kötött öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítását több jogcímen – az örökhagyó cselekvőképtelensége, tévedése, megtévesztése stb. – kérte.

A felperes az örökhagyó lánya. Az örökhagyó több évtizede külföldön élt, majd hirtelen elhatározással, a családjával, így a külföldön maradt lányával megszakítva a kapcsolatát, hazatelepült és néhány napon belül öröklési szerződést kötött az alperesekkel. Ebben az ügycsoportban ritkán előforduló magas pertárgyértékre tekintettel megállapított perköltség összege is részét képezte a felülvizsgálati eljárásnak.

Az elsőfokú bíróság a felperestől származó számos nagy terjedelmű beadvány és okirati bizonyíték alapján teljes részletességgel tárta fel az örökhagyó életútját és a cselekvőképessége megítélése érdekében a világról alkotott nézeteit, társas kapcsolatait.

Ezzel összefüggésben több irányú szakértői bizonyítás, az örökhagyóval kapcsolatba kerülő orvosok tanúkénti kihallgatása folyt.

Miután a felperes a nagy gondossággal összeállított és részletesen megindokolt felülvizsgálati kérelmében az egyes bizonyítékok elnagyolt és hiányos, illetve egyoldalú értékelését, emellett a jogerős ítélet alapjául szolgáló szakértői vélemények megalapozatlanságát kifogásolta, értelemszerűen a rendkívül terjedelmes iratanyagban fellelhető bizonyítékok egyenkénti megvizsgálása után lehetett csak megállapítani, hogy a másodfokú bíróság által megállapított tényállás nem iratellenes, és a bizonyítékok mérlegelése nem szenved olyan hibában, ami annak a felülvizsgálatára alapot adna. Mindezekre figyelemmel a Kúria az ügyben csak az átlagot messze meghaladó felkészülési idő után hozhatta meg a határozatát, mely szerint az örökhagyó belátási képességének hiánya nem volt megállapítható; az örökhagyó életfelfogásába ütköző egyes szerződési kikötések okszerű következtetéssel nem zárták ki azt, hogy az örökhagyó a szerződésből fakadó jogokkal és kötelezettséggel nem volt tisztában, ezért az örökhagyó tévedését és megtévesztését sem lehetett megállapítani.

A fentiek alapján a Kúria a Győri Ítélőtábla Pf.V.20.276/2010/4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.

Budapest, 2012. július 23.

A Kúria Sajtótitkársága