Tájékoztató a Kúria Pfv.II. 21.892/2011. számú ügyében hozott döntéséről

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2012. április 24.

A 2002-ben házasság felbontása és járulékai iránt indított perben a felperes 2003-ban terjesztette elő a házassági vagyonjogi igények rendezése iránti keresetét, amelyet az alperes viszontkeresetében maga is érvényesített. A felek közös tulajdonában lévő ingatlan valós tulajdoni hányadainak megállapítása érdekében a bíróságok 1980-ra visszamenően folytattak le bizonyítást, amikor a házastársak – mindkét oldalról szülői támogatással és közös hitelfelvétellel – azt a lakást szerezték, amelynek helyébe a perbeli ingatlan lépett. Az életközösség fennállása alatt a perbeli ingatlanon műhely épült. Az igényelt tulajdoni hányadoknak megfelelően igényt támasztottak a közös tulajdon megszüntetésre is. Mindezek mellett a felek a közös ingóságok megosztását, egymással szemben kölcsönösen többlethasználati díjat, 2001-től az ingatlan közüzemi díjainak elszámolását is kérték.

A fenti pertárgyakban hozott jogerős ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelemmel élt, a felsorolt pertárgyakban hozott valamennyi döntést vitatva mind eljárásjogi, mind anyagi jogi jogszabály sértésre hivatkozással. Mindez a nagy terjedelmű iratanyag, benne az okirati-, tanú- és szakértői bizonyítékok tüzetes és részletes áttanulmányozását igényelte, különös tekintettel arra, hogy az említett kérdésekben az első és a másodfokú bíróság egymástól jelentősen eltérő ítéletet hozott, és a per során egyszer a másodfokú bíróság az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Különösen munkaigényesnek bizonyult a Kúria ítéletének összeállítása és megfogalmazása is.

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta. Elvi éllel mutatott rá arra, hogy az adott esetben – az egyenlő arányú közös szerzés vélelmével és a tényleges alvagyoni ráfordításokkal szemben – alapvető jelentőséget kellett tulajdonítani annak, hogy a házastársak a perbeli ingatlan megszerzésekor tudatosan kérték a felperesre kedvezőbb 2/3-1/3 arányú tulajdonjog bejegyzést az ingatlannyilvántartásba. Fontos volt annak kimondása is, hogy a volt házastársak egymással szemben kölcsönösen érvényesített lejárt pénzkövetelései beszámítással történő rendezése során késedelmi kamat csupán a különbözetként mutatkozó összeg után jár, és a törvény értelmében az elévült követelés is beszámítható, ha az ellenkövetelés keletkezésekor az elévülés még nem következett be.

Budapest, 2012. április 23.

A Kúria Sajtótitkársága