Tájékoztató a Legfelsőbb Bíróság Csongrád Megyei Főügyészség - Partiscum XI. Takarékszövetkezet ügyében hozott döntéséről

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2011. szeptember 27.

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Csongrád  Megyei Főügyészség (felperes) és a Partiscum XI. Takarékszövetkezet (alperes) közötti jogvitában, amely az általános szerződési feltételek megtámadására irányult (elsőfokon a Csongrád Megyei Bíróság, másodfokon a Szegedi Ítélőtábla járt el) a következő részítéletet hozta.
 
Az egyoldalú szerződésmódosításra feljogosító Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF) és a blanketta kölcsönszerződési rendelkezésekre vonatkozó másodfokú ítéleti endelkezéseket az elsőfokú ítéleti rendelkezésekre is kiterjedően  hatályon kívül helyezte (a korábbi ítéletek ezen rendelkezések érvénytelenségét állapították meg) és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A nyilvánosságot kevésbé érdeklő további ÁSZF rendelkezések tekintetében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Indoklás: azt a jogkérdést, hogy egy ÁSZF-nek vagy egy blankettaszerződésnek a hitel/kölcsönszerződések egyoldalú szerződésmódosítására feljogosító rendelkezése érvénytelen-e, azt elsődlegesen a Hitelintézeti törvény (1996. évi CXII. tv.), mint az adott jogviszonyt szabályozó speciális törvény rendelkezései alapján kell elbírálni. A Ptk. szabályai akkor alkalmazandók, ha a Hitelintézeti törvényben speciális rendelkezés nincs. A Hitelintézeti tv.  210. § (3) bekezdése feljogosítja a pénzügyi intézményt meghatározott feltételek betartása mellett a kölcsön/hitelszerződések egyoldalú, az ügyfélre hátrányos módosítására.

E jogszabályhely szerint az egyoldalú szerződésmódosítás jogát a hitelező akkor jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot adó körülmények tételes és objektív meghatározását a szerződés tartalmazza, valamint a hitelező írásban rögzítette árazási elveit.

A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az úgynevezett ok-listában felsoroltak akkor mindenképpen megfelelnek az objektív és tételes meghatározás követelményének, ha

- az ok-listában szereplő körülmények változását a szerződő felek sem külön-külön, sem együttesen nem idézhetik elő, és nem befolyásolhatják,

- az ok-lista zárt rendszert alkotva taxatív jellegű felsorolást tartalmaz,

- az ok-lista megfogalmazása pontos, egyértelmű és ellentmondásoktól mentes.

A már végrehajtott egyes konkrét egyoldalú szerződésmódosítások a fentiek teljesülésén túl akkor minősülhetnek jogszerűnek, ha a módosítás alapjául szolgáló változás

- a szerződéskötéskor ésszerűen előre nem látható, még egy  professzionális gazdasági szereplő által sem,

- hatása meghaladja a normálisan  vállalható üzleti kockázat mértékét,

- olyan körülményben következik be, mely körülményt már a szerződés megkötésekor a kamat és/vagy díj, és/vagy költség meghatározásakor figyelembe vettek,

- tényleges hatást gyakorol a kamatra és/vagy díjra és/vagy költségre és annak érvényesítésére arányosan kerül sor.

A Legfelsőbb Bíróság tehát  nem osztotta a másodfokú bíróság azon álláspontját, amely szerint a perbeli ok-listákban felsorolt körülmények változásával egy pénzintézetnek minden esetben a szerződéskötéskor számolnia kell és a változások esetleges hatásai egyértelműen és kizárólag a pénzügyi intézmény kockázati körébe tartoznak. Abban az esetben, ha a változás tényleges bekövetkezte, a változás mértéke a szerződéskötéskor ésszerűen előre nem látható (csak elvi szinten lehet számolni esetleges bekövetkezésükkel) és a változás hatása meghaladja a rendes üzleti kockázat mértékét a másodfokú bíróság álláspontja nem helytálló.

A Legfelsőbb Bíróság jogértelmezése alátámasztására hivatkozott a 275/2010 (XII.15.) Korm. rendeletben foglaltakra, a 93/13 EGK tanácsi irányelv egyes szabályaira, valamint a Hitelintézeti törvény azon rendelkezésére, mely az ok-listában foglalt körülmény ügyfélre kedvező változása esetén a pénzintézetet az ügyfél javára történő szerződésmódosításra kötelezi.

A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a jogerős ítélet azon megállapítását, hogy a Hitelintézeti törvény által meghatározott követelményeknek az ok-listákban foglaltak mindegyike „formai” szempontból megfelel.

Vannak ugyanis olyan rendelkezések az ok-listákban, amelyek nem tételesen meghatározottak, vagy nem egyértelműek, szubjektív elemet tartalmaznak, esetleg a pénzügyi intézmény befolyásolhatja a körülmény bekövetkeztét, sőt olyan körülmények is szerepelnek a felsorolásban, amelyek tekintetében a közgazdasági fogalom felderítése is szükséges lehet.

A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az ok-listában foglaltak tételes vizsgálata alapján lehet megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felsorolásban szereplő körülmények változása jogszerűen alapul szolgálhat-e az egyoldalú szerződésmódosításra.

A Legfelsőbb Bíróság érdemi döntést többek között azért nem hozhatott, mert ezzel sérült volna a tisztességes eljáráshoz fűződő jog, a perben eddig ugyanis a felek más szempontok figyelembevételével  és nem tételesen tették meg nyilatkozatukat az ok-listákban írtak tekintetében.

Végezetül a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a per tárgya kizárólag az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó körülmények felsorolásának érvényessége. Amennyiben az okok közül egy, több, vagy akár mindegyik tekintetében az új eljárásban az érvénytelenség megállapításra kerül, az azzal a következménnyel jár, hogy az adott körülményben bekövetkezett változásra hivatkozva nem lehetett jogszerűen a konkrét szerződést egyoldalúan módosítani.

Amennyiben az okok közül egy, több vagy akár mindegyik érvényesnek bizonyul, az még nem jelenti azt, hogy az érvényesnek minősített, az ÁSZF-ben, illetve a blankettaszerződésben szereplő körülményben bekövetkezett változás minden további feltétel teljesülése nélkül alapul szolgálhatott a múltban, illetve alapul szolgálhat  a jövőben a jogszerű egyoldalú szerződésmódosításra, mivel az egyoldalú jogszerű szerződésmódosításnak további feltételei vannak, melyeket részben a Hitelintézeti törvény 210. § (4) bekezdése részletez és a feltételek egy része jelen részítéletben is rögzítésre került.

Budapest, 2011. szeptember 27.

A Legfelsőbb Bíróság Sajtótitkársága