Tájékoztató munkaviszony megszüntetése tárgyában hozott döntésről

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2019. február 7.

A Kúria 2019. január 9-én tárgyaláson kívül elbírálta az Mfv.I.10.241/2018. számú különösen munkaigényes ügyet.
Az I.-IX. r. alperesek munkaviszonyban álltak a felperessel. Munkavégzésükre tartós kiküldetésben került sor. A II. r. és III. r. alperesek rendes felmondással, a IV. r.. VI. r. és VIII. r. alperesek a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését kezdeményezték. Az V. és IX. r. alperesek rendkívüli felmondással éltek. A felperes megismételt eljárásban fenntartott keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek jogellenesen szüntették meg a munkaviszonyukat, és ennek következményeként 30 napnak megfelelő átlagkereset megfizetésére kérte őket kötelezni. Másodlagosan a régi Mt. 101. § (1) bekezdése alapján a felmondási időre járó átlagkereset megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság határozatával az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésére és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalára irányult, másodlagosan az ítéleteket megváltoztatva kérte, hogy a Kúria a felperes módosított keresetének adjon helyt.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Pp. 3. § (3) bekezdésének megsértésére hivatkozott a felperes azzal kapcsolatban, hogy a bíróságok nem tájékoztatták arról, hogy az AMS engedélynek nincs munkajogi vonatkozása, az az alperesektől kapott polgárjogi megbízás alapján szerezte be, így munkajogi kifogással az alperesek nem élhettek volna. A felperes arra az indokra, hogy az AMS engedéllyel összefüggésben lévő eljárás nem munkajogi alapon történt, az polgárjogi jellegű, először a felülvizsgálati eljárásban hivatkozott. A felperes hivatkozott a másodfokú határozatban a valótlan tartalmú elévülési kifogásra, a munkakör átadás-átvétellel kapcsolatban. A felülvizsgálati kérelemben tartalmilag körülírta az általa vélt jogszabálysértést, azonban nem tüntette fel a régi Mt. 11. §, illetve 97. §-át. A jogszabályhely megjelölése nélkül a Kúria ezt nem vizsgálhatta. Alaptalanul kérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a BH2015.234. eseti döntésre hivatkoztak. Ezen bírósági határozat alapját a felek között fennálló jogvita képezte, azonban a jogesetben meghatározott jogértelmezés – a felek perben állásától függetlenül – az adott jogszabályhelyhez (régi Mt. 96. §) kapcsolódik. Az írásszakértői véleménnyel kapcsolatban a felperes jogi érvelésében a szükséges jogszabályhelyre [Pp. 221. § (1) bekezdése és 166. §] nem hivatkozott. További jogszabálysértésként jelölte meg a Pp. 3. § (2) bekezdését, mely szerint a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. Ezen hivatkozását a régi Mt. 96. § (4) bekezdéséhez kapcsolódóan a rendkívüli felmondások elkésettségére vonatkozóan adta elő. E tárgykörben is hivatkozott a felperes arra, hogy a német nyelvű munkaszerződések egyetlen aktushoz, a munkavállalási engedély beszerzéséhez kellettek, ennek megszerzésével az aktus befejeződött, így a kötelezettségszegés nem lehet folyamatos. Ha a munkáltató a munkavállaló tudta nélkül eltérő tartalmú munkaszerződést nyújt be német nyelven az osztrák munkaügyi hatósághoz, úgy, hogy nem maghatalmazás alapján jár el – és a munkavállaló aláírását pótolja – a bizalomvesztés jogszerű okának tekinthető, amely a rendkívüli felmondást megalapozza. Helytállóan értékelte a másodfokú bíróság a felmondások határidőben érkezését. Az a körülmény, hogy a német nyelvű munkaszerződések nem az alperesektől származtak és a felperes azokkal igazolta az osztrák hatóságnál a jogszerű foglalkoztatást, folyamatos kötelezettségszegésnek minősül. Ez alapján nincs jelentősége annak, hogy az alperesek az osztrák hatóság nyilvántartásába mikor tekintettek be, és mikor szereztek tudomást arról, hogy a német nyelvű munkaszerződéseken az aláírás nem tőlük származik, hiszen a felrótt kötelezettségszegés a rendkívüli felmondás közlésekor fennállt. A tisztességtelen és egyoldalú elsőfokú eljárással kapcsolatban a felperes jogszabályhelyet nem jelölt meg, így az előadása érdemben nem volt vizsgálható. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Budapest, 2019. február 7.

A Kúria Sajtótitkársága