Tájékoztató pénzhamisítás elősegítése tárgyában hozott kúriai határozatról

Dátum

A Kúria 2018. október 2-án a Bfv.I.718/2018. számú jelentős ügyben hozott határozatot. A Btk. 390. § (1) bekezdése szerinti pénzhamisítás elősegítésének törvényi tényállása valósul meg, ha a pénzhamisításhoz szükséges anyagot, eszközt, számítógépes programot készítő elkövető célzata a pénzhamisítás tényállásába illeszkedő bűncselekmény végrehajtására már nem terjed ki.

A lefoglalt bankjegy-ívek közepes minőségű pénzhamisítványok voltak, a szakismeret, a tárgyi felszerelések, a hamisítás befejezéséhez szükséges eszközök maradéktalanul rendelkezésre álltak, így minden adott volt ahhoz, hogy – amennyiben a bűncselekmény felderítése elmarad – a kereskedelemben forgalomba hozható bankjegyek jöjjenek létre, ezért a cselekmény a Btk. 389. § (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett pénzhamisítás bűntettének kísérlete.

A cselekmény során létrejött hamis bankjegyek megtévesztésre való alkalmassága, a hamisítás milyenség nem játszik szerepet a magatartás jogi értékelésénél. Mint ahogy azt a BH 1999.189. és a BH 1984.482. szám alatt közzétett eseti döntés is tartalmazza: a hamis bankjegy megtévesztésre való alkalmasságának foka a bűnösség, illetve a minősítés szempontjából közömbös.

A törvényszék az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett pénzhamisítás bűntettének kísérletében [Btk. 389. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés a) pont]. Ezért négy év nyolc hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint négy év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, továbbá abba beszámította a terhelt által előzetes fogva tartásban töltött időt. Rendelkezett a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

A fellebbezések folytán másodfokon eljáró ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az I. rendű terheltet öt év nyomdaipari foglalkozástól eltiltásra is ítélte, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fogházra enyhítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének az I. rendű terheltre vonatkozó részét helybenhagyta.

Az I. rendű terhelt védője ugyan csak a másodfokú határozatot jelölte meg, ténylegesen azonban mindkét jogerős ügydöntő határozat ellen felülvizsgálati indítvánnyal élt az 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés b) és c) pontjára alapozva.

A Kúria a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, ezért a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.

Az irányadó tényállás lényege a következő:

A széleskörű üzleti-szakmai kapcsolatokkal rendelkező  I. rendű terheltet ismeretlenül maradt személyek 2015. elején azzal keresték meg, hogy hamisítson nekik húszas címletű dollárt (a továbbiakban USD bankjegyet), amelyeket majd Ukrajnában forgalomba hoznak. Az I. rendű terhelt erre tekintettel megállapodott a magas szintű nyomdai ismeretekkel és gyakorlattal rendelkező II. rendű terhelttel a bankjegyhamisításban.

Az I. rendű terhelt beszerezte a hamis bankjegyek készítéséhez szükséges festéket, amit az ugyancsak a hamisításhoz szükséges mintákkal, alapképfájllal és egy eredeti húsz dollárossal együtt átadott társának. A II. rendű terhelt további festéket, papírt és nyomólemezeket szerzett be, majd elkészítette a hamisításhoz szükséges grafikai és digitális háttéranyagot.

A terheltek számítógéppel és nyomdai eszközökkel próbanyomatokat készítettek.

A II. rendű terhelt 2015. július 31. napján nyolc ív – ívenként 12 db húsz dolláros elő- és hátlapját tartalmazó – hamis pénzt adott át az I. rendű terheltnek, aki azt a személygépkocsijába tartotta azzal, hogy délután átadja a megrendelőnek.

A terhelt gépkocsijában az őt igazoltató rendőrök megtalálták és lefoglalták a hamis bankjegynyomatokat tartalmazó íveket, majd az ezt követően foganatosított házkutatás során további USD nyomatokat tartalmazó papíríveket, bankjegyeket, a bakjegy készítéséhez szükséges festéket, nyomólemezeket, egyéb eszközöket és nyomdaipari tárgyakat foglaltak le.

A terheltek az elfogásukig 126.793.269 forint összértékű hamis USD bankjegyet  gyártottak.

Az I. rendű terhelt az ismeretlen személyektől megbízást kapott arra is, hogy ukrán hrivnyát (a továbbiakban UAH) hamisítson kétszázas címletekben. Társával együtt 2015. július 31. napjáig 36.024.456 forint összértékű, különböző készültségi fázisban lévő, kétszáz hrivnya címletű bankjegyet gyártottak.

A terheltek összesen 162.817.725 forint értékű hamis  USD- és  UAH bankjegyet gyártottak.

Az irányadó tényállás tartalmazza azt is, hogy a közepes minőségű hamis dollár, illetve gyenge minőségű hamis hrivnya a bankjegyeket nem ismerő személyek számára a méretre vágás után megtévesztőek lehettek volna.

Ahogy arra a másodfokon eljárt ítélőtábla helytállóan utalt, a Btk. 390. § (1) bekezdése szerinti pénzhamisítás elősegítésének törvényi tényállása valósul meg, ha a pénzhamisításhoz szükséges anyagot, eszközt, számítógépes programot készítő elkövető célzata a pénzhamisítás tényállásába illeszkedő bűncselekmény végrehajtására már nem terjed ki.

A tényállás szerint azonban a terheltek célja egyértelműen kiterjedt a forgalomba hozatalra.

Helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság azt is, hogy a cselekmény során létrejött hamis bankjegyek megtévesztésre való alkalmassága, a hamisítás milyensége egyáltalán nem játszik szerepet a magatartás jogi értékelésénél. Mint ahogy azt a BH 1999.189. és a BH 1984.482. szám alatt közzétett eseti döntés is tartalmazza: a hamis bankjegy megtévesztésre való alkalmasságának foka a bűnösség, illetve a minősítés szempontjából közömbös.

Emellett a lefoglalt bankjegy-ívek közepes minőségű pénzhamisítványok voltak, a szakismeret, a tárgyi felszerelések, a hamisítás befejezéséhez szükséges eszközök maradéktalanul rendelkezésre álltak, így minden adott volt ahhoz, hogy – amennyiben a bűncselekmény felderítése elmarad – a kereskedelemben forgalomba hozható bankjegyek jöjjenek létre.

Így a terhelti cselekmény pénzhamisítás előkészületekénti értékelése kapcsán kifejtett védői érvelés sem foghatott helyt, és az I. rendű terhelt terhére megállapított cselekményt mind az elsőfokú bíróság, mind a másodfokon eljáró ítélőtábla helyesen minősítette a Btk. 389. § (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett pénzhamisítás bűntette kísérletének.

Miután a bűncselekmény minősítése törvényes, és a kiszabott büntetések sem ütköznek anyagi jogi szabályokba, a felülvizsgálati indítvány e részében alaptalan.

Budapest, 2018. november 28.

A Kúria Sajtótitkársága