Az új Pp. jogértelmezési kérdései

A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 2018. január 1-jén lép hatályba. Az Országgyűlés által elfogadott törvény eddig is számos értelmezési kérdést vetett fel. A Kúria elnöke ezért, az új eljárási kódex értelmezési nehézségeket jelentő rendelkezéseinek megvitatása, a későbbiekben pedig a gyakorlat által felvetett kérdések megválaszolása érdekében egy konzultációs testület felállításáról rendelkezett.

A testületet dr. Orosz Árpád, a Polgári Kollégium kollégiumvezető-helyettese vezeti. Tagjai nagy gyakorlattal rendelkező és a polgári eljárásjogot kiválóan ismerő bírók, akik a testületben való részvételükkel a magyarországi bírósági szintek mindegyikét képviselik.

A konzultációs testület állásfoglalásai a bíróságokra nem kötelezőek, csupán iránymutatásokat fogalmaznak meg a felmerülő kérdések lehetséges értelmezésével kapcsolatban.

Bíró tagok:

Dr. Balogh Zoltán kollégiumvezető, Kecskeméti Törvényszék
Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit kúriai bíró
Dr. Bartus Erika törvényszéki tanácselnök, Tatabányai Törvényszék
Dr. Bottka Erzsébet törvényszéki tanácselnök,  Budapest Környéki Törvényszék
Dr. Cseh Attila kúriai bíró
Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit ítélőtáblai tanácselnök, Debreceni Ítélőtábla
Dr. Erőss Monika kúriai bíró
Dr. Farkas Attila kúriai bíró
Kostyákné dr. Vass Ágnes törvényszéki tanácselnök, Nyíregyházi Törvényszék
Dr. Kovács Helga Mariann törvényszéki tanácselnök, Fővárosi Törvényszék
Dr. Orosz Árpád kúriai tanácselnök, kollégiumvezető-helyettes
Dr. Puskás Péter kúriai bíró
Dr. Sifter Ágnes törvényszéki tanácselnök, Zalaegerszegi Törvényszék
Dr. Szabó Klára kollégiumvezető, Fővárosi Ítélőtábla
Dr. Szeghő Katalin ítélőtáblai tanácselnök, Szegedi Ítélőtábla
Dr. Tolnai Ildikó törvényszéki tanácselnök, Pécsi Törvényszék
Dr. Varga Edit Mária kúriai bíró
Vargáné dr. Gerényi Mónika kerületi bírósági bíró, Pesti Központi Kerületi Bíróság

A testület koordinátora:

Dr. Vasady Loránt Kúriára beosztott bíró

A testület segítői:

Dr. Gelencsér Dániel kúriai főtanácsadó
Kis Roxána bírósági tisztviselő

Budapest, 2017. január 17.

 

A Kúria elnöke által a konzultációs testületbe meghívott új bírók:

Dr. Dzsula Marianna ítélőtáblai bíró, Debreceni Ítélőtábla
Dr. Madarász Anna kúriai bíró

Budapest, 2018. február 28.

Az új Pp. jogértelmezési kérdéseivel foglalkozó konzultációs testület ülésén elfogadott állásfoglalások (2018. október 12.)

57.
I. Ha az alperes írásbeli ellenkérelme alaki védekezésként csupán illetékességi kifogást tartalmaz, és az olyan időben érkezett meg a bíróságra, hogy a 45 napos határidőn belül még van lehetőség érdemi védekezés előterjesztésére, a bíróság – illetékessége megállapítása mellett – erről tájékoztathatja az alperest. Ha az alperes egyben az eljárás megszüntetését is kéri, célszerű dönteni az erre irányuló kérelem elutasításáról.
II. Ha az alaki védekezésként előterjesztett illetékességi kifogás megalapozatlan, az alperes kérheti a bíróságnak a perfelvétel – tárgyalás mellőzésével történő – lezárásáról szóló értesítése alapján tárgyalás tartását, majd perfelvételi iratban, továbbá a Pp. 197. § (1) bekezdése vagy a Pp. 187. § b) pontja szerint kitűzött perfelvételi tárgyaláson megteheti az érdemi védekezést is tartalmazó perfelvételi nyilatkozatát.
III. A Pp. 183. § (5) bekezdése szerinti pénzbírság kiszabásánál értékelni kell az eset összes körülményeit.

A Pp. rendszerében az alaki és az érdemi ellenkérelem előterjesztése nem vagylagos védekezési lehetőség, hanem egymás melletti. Ez azt jelenti, hogy ha az alperesnek az alaki védekezésen túl érdemi védekezése is van, ellenkérelmében egyidejűleg azt is elő kell terjesztenie. Erre a Pp. 203. § (3) bekezdése szerint a kereset közlésekor figyelmeztetni is kell az alperest.

Az alaki védekezés az ügy érdemi eldöntését gátló perakadályra (pergátló kifogás) hivatkozással az eljárás megszüntetésére irányul. A Pp. előírja, hogy alaki védekezés esetén nem elegendő a kifogás feltüntetése (például hatásköri, illetékességi kifogás bejelentése), hanem az eljárás megszüntetésére irányuló kérelemben egyértelműen meg kell jelölni az arra alapot adó okot és jogszabályi rendelkezést, valamint a tényeket is.

A Pp. 240. § (3) bekezdése akkor írja elő az áttétellel együtt az eljárás megszüntetését, ha a per más ügyben eljáró bíróság hatáskörébe vagy kizárólagos illetékességébe tartozik [Pp. 240. § (1) bek. e) pont].

Mindemellett az alperes más esetekben is előadhatja, hogy nem kíván a szerinte illetékességgel nem rendelkező bíróság előtt érdemi ellenkérelmet előadni.  Például:

‒    a felperes által megjelölt általános illetékességi ok nem áll fenn, mert az alperes a keresetlevél benyújtásakor már nem azon a címen lakott, amelyet a felperes a keresetlevelében megjelölt,
‒    a felperes által megjelölt vagylagos illetékességi ok nem áll fenn, mert az alperes szerint a kár szerződéssel okozott, így nem lehet hivatkozni a szerződésen kívüli kártérítésen alapuló vagylagos illetékességi okra,
‒    a felperes által megjelölt kizárólagos illetékességi ok nem áll fenn, mert a felperes a Pp. 26. § (2) bekezdése szerint az igényét nem a károkozótól eltérő harmadik személlyel szemben érvényesíti, 
‒    alávetéses illetékességi ok nem áll fenn, mert az alperes vitatja, hogy a felek között az alávetéses illetékességre vonatkozóan a szerződés létrejött volna.

A Pp. 199. § (2) bekezdés a) pontjának megszorító értelmezése szerint alaki védekezésnek csak az minősülne, ha az eljárás megszüntetésével együtt kellene az áttételről dönteni. Bírósági meghagyást azonban nem lehet kibocsátani a felsorolt tartalmú védekezések esetén sem, azaz, ha az alperes alaki védekezés mellett érdemi védekezést nem terjeszt elő, bírósági meghagyás kibocsátásának akkor sincs helye, ha az alaki védekezés megalapozatlan.

Ha az alperes csak illetékességi kifogást terjeszt elő, a következő esetekkel kell számolni:

Az alperes a számára az írásbeli ellenkérelem előterjesztésére nyitva álló 45 napos határidő olyan időszakában is előterjesztheti az illetékességi kifogását, amikor még tájékoztatni lehet arról, hogy a bíróság illetékessége fennáll. Ebben az esetben annak ellenére, hogy a Pp. ilyen tartalmú határozat meghozatalára nem kötelezi a bíróságot, a „tisztességes eljárás” alapelvéből adódóan célszerű dönteni az eljárás megszüntetésére irányuló kérelem elutasításáról, nem fellebbezhető végzéssel a bíróság illetékességét megállapítani és tájékoztatni az alperest arról, hogy ennek ismeretében a 45 napból még hátralévő időtartam alatt előterjesztheti az érdemi védekezését is.

Amennyiben az előzőekben írtakra nincsen mód, akkor – mivel bírósági meghagyás nem bocsátható ki – a bíróságnak a perfelvételt le kell folytatnia.

Ha pedig az alperes csupán alaki védekezést terjesztett elő, úgy – a Pp. 181. § (3) bekezdése és 203. § (2) bekezdése alapján – a Pp. vélelmet állít fel arra, hogy az alperes a keresetet érdemben nem vitatja. Ezt azonban csak addig lehet így tekinteni, amíg az alperes nyilatkozatot nem tesz. A Pp. 183. § (5) bekezdése szerint, azt a felet, aki perfelvételi nyilatkozatát úgy teszi vagy változtatja meg, hogy arra a perfelvétel során perfelvételi iratban vagy tárgyaláson korábban lehetősége volt, a bíróság pénzbírsággal sújtja. A pénzbírság kiszabásánál értékelni kell az eset összes körülményeit.

A bíróság – amiatt, hogy érdemi ellenkérelem nincs – a perfelvétel módjai közül: a Pp. 187. § c) pontja szerint – a perfelvételi tárgyalás mellőzését vagy a Pp. 187. § b) pontja szerint a perfelvételi tárgyalás kitűzését választhatja.

[Pp. 26. § (2) bekezdés, 181. § (3) bekezdés, 183. § (5) bekezdés, 187. §, 199. § (2) bekezdés a) pont, 203. § (2) és (3) bekezdés, 240. § (1) bekezdés e) pont és (3) bekezdés]

56.
A természetes személy alperes esetében az azonosító adatok közül lakóhely (ennek hiányában tartózkodási hely) megadása a keresetlevél további intézéséhez szükséges és egyben elegendő is.

A Pp. 170. § (1) bekezdés b) pontjának megfogalmazása („az alperes ismert azonosító adatait, de legalább...”) azt fejezi ki, hogy a keresetlevél vizsgálatához és a vele kapcsolatos további intézkedésekhez az alperes neve és lakóhelye (ennek hiányában tartózkodási hely) már elegendő lehet, mert ha ezek rendelkezésre állnak, a keresetlevél megküldésével egyidejűleg az alperes felhívható az írásbeli ellenkérelem előterjesztésére. A név és a lakóhely (tartózkodási hely) tekintetében a bíróságot ellenőrzési kötelezettség nem terheli, ezek nem tartoznak az eljárás egész tartama alatt hivatalból vizsgálandó adatok és körülmények közé.

A keresetlevélnél tehát a törvény minimális követelménye a fél azonosításához és a vele való kommunikáció felvételéhez szükséges adat szolgáltatása. A további adatok közlése az eljárásnak ebben a szakában nem akadályozza a bírósági eljárás folytatását, hanem kizárólag a felperes érdeke. A nem védekező alperessel szemben alkalmazandó szankció ugyanis a bírósági meghagyás, és annak végrehajtásánál a hiányzó adatokat a felperesnek kell szolgáltatnia. Az adatközlésből eredő hiányosság jogkövetkezménye tehát a végrehajtás elrendelésének lehet akadálya.

Az idézett törvényhely szerinti adatok szolgáltatásával „a per alanyainak kétséget kizáró meghatározása” és az „eljárásjogi vagy anyagi jogi szempontból lényeges egyéb körülmények vizsgálhatósága” a cél. Az adatok megadása az eljárás első szakaszában – a perindításkor – a felek azonosításához és a keresetlevél alperesnek kézbesítéséhez szükséges, amelynek teljesítéséhez az alperes neve és lakóhelye (tartózkodási helye) elegendő. A további adatok közlésére vonatkozó rendelkezés a féllel szembeni szankciók vagy a majdani befejező határozat végrehajthatóságához köthető. Ezért a keresetlevél vizsgálata szempontjából az „ismert adatok” közlésének a törvényi minimum szerinti adat megadása is megfelel.

A Pp. preambulumában szereplő, „a polgárok szolgálatát biztosító, a közjónak és a józan észnek megfelelő jogalkalmazás eszméjétől vezérelve” szövegezés utal többek között arra, hogy a bíróságnak a koncentrált per feltételeit kell megteremtenie, a perhatékonyság kívánalma pedig mindenképpen megelőzi a hiányos adatközlésből eredő, de még fel sem merült végrehajtási akadályt. Ennek az alapelvi – tehát az egész eljárásra irányadó – követelménynek a szem előtt tartásával összeegyeztethetetlen az az értelmezés, amely tényleges hátrány – az eljárás megakadásának – bekövetkezése nélkül is a keresetlevél visszautasítását eredményezi.

Mindezeket egybevetve a keresetlevél bevezető részébe foglalt adatok tekintetében a minimális két elemen túl szükségtelen a további adatok ismert voltának vizsgálata.

[Pp. 170. § (1) bek. b) pont]

Az új Pp. jogértelmezési kérdéseivel foglalkozó konzultációs testület ülésén elfogadott állásfoglalások (2018. szeptember 7.)

55.
A nem természetes személy felperes törvényes képviselőjének azonosító adatait akkor is fel kell tüntetni a keresetlevélben, ha a felperesnek a perben van meghatalmazott képviselője.

A Pp. 170. § (1) bekezdés b) pontjában írtak szerint a keresetlevél bevezető részében fel kell tüntetni a felperes azonosító adatait, valamint az alperes ismert azonosító adatait. Az „azonosító adatok” kifejezés alatt a Pp. 7. § (1) bekezdés 2. pontja a „perben eljáró” törvényes vagy szervezeti képviselő nevét és kézbesítési címét érti. Ehhez igazodóan módosította a 2017. évi CXXX. törvény (Mód.tv.) az Fmhtv. 20. § (1) bekezdését, miszerint a fizetési meghagyás iránti kérelemben 2018. január 1. napjától „a kötelezett ismert Pp. szerinti azonosító adatait” is meg kell jelölni.

A Pp. 170. § (3) bekezdés d) pontja a keresetlevél záró részében feltüntetni rendeli a nem természetes személy fél törvényes képviselőjeként megjelölt személy és a meghatalmazott perbeli képviseleti jogát megalapozó tényeket és jogszabályhelyeket.

A keresetlevél bevezető részében az említett két adat előírása a Pp. 230. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint azt a célt szolgálja, hogy a felek (akár már a perfelvételi tárgyalásra) szabályszerűen idézhetők legyenek.

A másik oldalról: az alperes az írásbeli ellenkérelme bevezető részében köteles feltüntetni a keresetlevélben fel nem tüntetett azonosító adatait [Pp. 199. § (1) bekezdés b) pont], köztük – a Pp. 7. § (1) bekezdés 2. pontja szerint – a „perben eljáró törvényes képviselőjének” nevét és kézbesítési címét is. Ezen túlmenően az írásbeli ellenkérelem záró részében – egyebek mellett – az alperes köteles a saját „perben eljáró törvényes képviselője” (és meghatalmazottja) képviseleti jogát megalapozó tényeket és azok bizonyítékait is közölni. Az előzőek szerint a felperes által nem ismert alperesi azonosító adatok – így értelemszerűen az alperes részéről a „perben eljáró” törvényes képviselő adatai – közlésének kötelezettségét a Pp. az alperesre telepíti annak érdekében, hogy azok a kitűzés (és ezáltal az idézés) előtt a bíróság rendelkezésére álljanak. Ebből viszont nem következik az, hogy a felperestől a saját törvényes képviselőjét illetően nem követelhető meg ugyanez a keresetlevélben.

A keresetlevél bevezető részére vonatkozó rendelkezést [170. § (1) bekezdés b) pont] összevetve a záró részre vonatkozó rendelkezéssel [170.§ (3) bekezdés d) pont], a nem természetes személy azonosító adataira vonatkozó meghatározás [7. § (1) bekezdés 2. pont] tartalmával, az írásbeli ellenkérelem bevezető részére [199. § (1) bekezdés b) pont] és záró részére vonatkozó előírással [199. § (3) bekezdés b) pont], a tárgyalás kitűzésének szabályaival [179. § (1)-(2) bekezdések, 187-189. §§] – figyelemmel továbbá a jogi képviselőkre (72. §, 75. §) és a képviseleti jogosultság vizsgálatára (71. §) vonatkozó, valamint az Fmhtv. időközbeni módosításával kapcsolatos rendelkezésekre és azok indokolására is – az a következtetés adódik, hogy a nem természetes személy felek közül a felperes törvényes képviselőjének adatait akkor is fel kell tüntetni a keresetlevélben, ha a felperesnek a perben van meghatalmazott képviselője. Ebből következően a keresetlevél tartalmával kapcsolatban nem visszautasításra vezető követelmény a nem természetes személy alperes törvényes képviselője – ezzel analóg a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemnél a nem természetes személy kötelezett törvényes képviselője – azonosító adatainak a feltüntetése.

[Pp. 7. § (1) bekezdés 2. pont, 72. §, 75. §, 170. § (1) bekezdés b) pont, 170.§ (3) bekezdés d) pont, 179. § (1)-(2) bekezdések, 187 -189. §§, 199. § (1) bekezdés b) pont, (3) bekezdés b) pont, Fmhtv. 20. § (1) bek.]

54.
Ha a járásbíróságra benyújtott keresetlevél az ott feltüntetett jog alapján a törvényszék, az előadott tényállításokból következő jog alapján viszont a járásbíróság hatáskörébe tartozik, a bíróság hiánypótlást rendel el, majd ennek eredményétől függően dönt abban a kérdésben, hogy szükséges-e a keresetlevél áttétele az eljárás megszüntetése mellett.

A felperesnek a Pp. 170. § (3) bekezdés b) pontja alapján a keresetlevél záró részében fel kell tüntetnie a bíróság hatáskörét és illetékességét megalapozó tényeket és jogszabályhelyet is.

A keresetlevél hiánypótlás nélkül visszautasítható, ha a jogi képviselő által benyújtott keresetlevél nem tartalmazza a Pp. 170. § (2) bekezdés b) vagy c) pontjában foglaltakat. Arról azonban nem rendelkezik a Pp., hogy mi a „jogkövetkezménye” a kötelező tartalmi elemmé vált érvényesíteni kívánt jogi minősítés téves megjelölésének, ha az érinti a bíróság hatáskörét vagy illetékességét.

A bíróságnak a hatáskörét és az illetékességét hivatalból kell vizsgálnia. Ebből következően hivatalból veszi figyelembe a hatásköre és az illetékessége hiányát és vonja le annak jogkövetkezményét [Pp. 24. § (1) bekezdés, 30. § (2) bekezdés] akkor is, ha a felperes által helytelenül megjelölt jogszabályhely alapján a hatásköre vagy illetékessége megállapítható lenne. Ha a keresetlevél emiatt következetlen, a bíróságnak – összhangban a Pp. 2. § (1) - (2) bekezdésében meghatározott rendelkezési elvvel is – hiánypótlást kell elrendelnie a hatásköre és illetékessége tárgyában. A bíróság ennek eredményétől függően – ha szükséges – rendelkezik az eljárás megszüntetése mellett a keresetlevél áttételéről vagy a keresetlevél visszautasításáról [176. § (2) bekezdés e) pont].

[Pp. 2. § (1) - (2) bekezdés, 24. § (1) bekezdés, 30. § (2) bekezdés, 170. § (2) bekezdés b)- c) pont, (3) bekezdés b) pont, 176. § (2) bekezdés e) pont]

53.
Ha a fél a formanyomtatványon benyújtott keresetlevél alapján kiadott hiánypótlási felhívásnak jogi képviselő közreműködésével úgy tesz eleget, hogy a megjelölt hiányokat formanyomtatványon teljesíti, a keresetlevél visszautasításának és további hiánypótlásnak nincs helye.

A Pp. a jogi képviselő nélkül eljáró félre – annak ellenére, hogy nem rendelkezik külön járásbírósági perrendről – a XV. Fejezetében az eljárási kötelezettségei és jogai érvényesítését segítő szabályokat tartalmaz. Ezek szerint a félnek a keresetlevelét jogszabályban meghatározott, erre rendszeresített nyomtatványon kell előterjesztenie [21/2017. (XII. 22.) IM rendelet a polgári perben és a közigazgatási bírósági eljárásban alkalmazandó nyomtatványokról].

Ebből következően: a Pp. 115. §-a szerint hiánypótlásra visszaadott keresetlevelet a járásbíróság előtti eljárásban a félnek ismét formanyomtatványon kell benyújtania (CKOT 2017.11.20-21. - 40. sz. állásfoglalás); a jogi képviselő nélkül eljáró fél a Pp. 246. § (1) bekezdésében megjelölt iratait és az azokra vonatkozó hiánypótló iratait is csak a jogszabállyal rendszeresített formanyomtatványon – annak újbóli beadásával – terjesztheti elő (CKOT 2018.06.20-21. - 27. sz. állásfoglalás).

Arról viszont nem szól a Pp., hogy a jogi képviselő a meghatalmazása elektronikus úton való megküldésével egyidejűleg formanyomtatványon előterjesztheti-e a perfelvételre alkalmas keresetlevelet. Ebből azonban – minthogy a Pp. nem is tiltja azt, hogy a jogi képviselő is használja a formanyomtatványt – nem következik az, hogy a keresetlevelet hiánypótlás nélkül vissza kell utasítani akkor, ha a jogi képviselő közreműködése nélkül keresetlevelet előterjesztő fél a bíróság felhívásában megjelölt hiányokat formanyomtatványon, de már jogi képviselő útján pótolja.

A Pp. preambulumában megfogalmazott szempontokra (tisztességes eljárás, a józan észnek megfelelő jogalkalmazás) figyelemmel a Pp. 170. §-ának tartalmilag megfelelő keresetlevél „formanyomtatványi formája” miatt visszautasításnak nincs helye. A jogszabály által rendszeresített formanyomtatvány ugyanis a Pp. 170. § (1)-(3) bekezdései szerinti szerkezeti egységek szerint tagolt, a félnek az ezeken belüli tartalmi elemeket kell feltüntetnie, függetlenül attól, hogy van-e jogi képviselője. Az eltérést a jogalap, jogi érvelés és jogszabályhely kötelező megjelölésének hiánya jelentheti. Ez a hiányosság azonban a jogi képviselő bekapcsolódása után újabb hiánypótlásra nem adhat alapot.

[Pp. 170. § (1)-(3) bek.]

Oldalak